Pozitív pszichológus a kiegyensúlyozott családokért
Ebben a posztban arról írok, miért vakvágány, sőt lehetetlen küldetés, ha arra törekszünk, hogy minden szerepünkben egyaránt megfeleljünk. Bemutatom azt is, hogy miért fontos a tudatosság és a személyes választásaink szerepe a kiegyensúlyozottság megteremtésében.
Könnyű újévi fogadalmakat tenni. A trükk a megtartásukban rejlik! Én minden évben törekszem arra, hogy új célokat tűzzek ki magamnak az új évre. Valamikor sikerül elérnem ezeket, valamikor pedig nem. Vajon mi a titka annak, hogy ezek sikerülnek-e vagy sem? Erről szól a mai bejegyzésem.
A pozitív pszichológia arról szól, hogy megértsük, mi az, ami miatt érdemesnek érezzük az életet, hogy aztán többet tegyünk belőle. A pozitív élményekre, állapotokra és tulajdonságokra összpontosít, és azt kérdezi, hogyan tudnánk ezekből többet kialakítani az életünkben, hogy ezáltal fejlesszük a jóllétünket és a boldogságunkat. Ebben az írásban megismerheted a pozitív pszichológiai nevelési megközelítést, és megtudhatod, hogyan tudod beépíteni a saját családod életébe.
A mentális egészség nagyon fontos téma, különösen, ha gyermekeink vannak.
Sokan azonban nem szívesen beszélnek róla, vagy ha mégis, akkor sok tévhitet, félinformációt, féligazságot vagy tudománytalan (vagy akár ártalmas) baromságot osztanak meg. Néha az az érzésem, hogy szinte lehetetlen erről a témáról valódi beszélgetést folytatni. Szóval kezdjük el ezt a beszélgetést az alapoknál!
Az egészséges érzelemszabályozási stratégiák abban segítenek minket, hogy az adott pillanatban jobban érezzük magunkat, de emellett nincs negatív hosszú távú hatásuk. Az érzelmi szabályozás segít kiszűrni a legfontosabb információkat a környezetünkből és arra motivál bennünket, hogy úgy foglalkozzunk velük, hogy ne keltsenek stresszt vagy félelmet bennünk.
Az önelfogadásból következik az a képességünk, hogy megértőek vagyunk önmagunkkal. És ez az önegyüttérzésünk és az önbizalmunk egyik alapja. Épp ezért az ide vezető útnak mindig önvizsgálattal kell kezdődnie… amíg nem lépünk az önreflexió útjára, szinte lehetetlen fejlődni vagy tanulni az életünk nagy horderejű eseményeiből.