Van egy mondat, amit sok anya csak suttogva mer kimondani, gyakran könnyekkel küszködve, szégyenérzettel telve: „Nem szeretek játszani a gyerekemmel.„
Sok édesanya titokban küzd azzal, hogy anyaként nem szeret játszani a gyerekével. Ezt a vallomást ritkán merjük kimondani, pedig gyakori érzés. Ha te is közéjük tartozol és nem szeretsz játszani gyermekeddel, ebből a cikkből megtudhatod, miért teljesen normális ez az állapot, és hogyan találhatsz egyensúlyt anyaként úgy, hogy ne gyötörjön a bűntudat. Az Anyai önbizalom – Miért nem működnek a hagyományos tanácsok? című cikkem segít felismerni, hogyan válik a bizonytalanság természetessé – és hogyan lehet kilépni belőle.
Ismerős? Ha most bólintasz, először is szeretném, ha tudnád: nem vagy egyedül. És ami még fontosabb: ez nem azt jelenti, hogy rossz anya lennél. Épp ellenkezőleg – azt jelenti, hogy ember vagy, valódi érzésekkel, határokkal és szükségletekkel.
Az elmúlt évben több mint száz anyával beszélgettem erről a témáról, és szinte mindegyikük ugyanerről számolt be: időnként elegük van a játékból, mégis bűntudatot éreznek miatta.
Ez a cikk segít megérteni, mi van e mögött a gondolat mögött, és mit kezdhetsz vele úgy, hogy közben erősödjön a kapcsolatod a gyerekeddel és önmagaddal is. Mert a kettő nem zárja ki egymást – sőt.
Miért normális, ha anyaként nem szeretsz játszani?
Amikor anyává válunk, láthatatlan hátizsákot kapunk, amely tele van elvárásokkal. Némelyik a társadalomtól jön, mások a családunktól, de a legsúlyosabbakat gyakran mi magunk pakoljuk bele.
Gyerekkönyvek, filmek, blogok és a social media szerint a jó anya mindig lelkesen játszik, soha nem fárad bele. Kreatív fejlesztő játékokkal készül minden napra. Türelmes, még a tizedik „Anya, nézd!” felkiáltásnál is.
De az élet nem Instagram-sztorik sorozata, igaz?
A valóságban sok anya egyszerűen nem szeret játszani. Természetes, hogy fáradtak. Alvást, munkát, háztartást, kapcsolatokat, saját mentális egészséget egyensúlyoznak – több feladatot, mint amennyi egy napba belefér. Sokan maguk sem kaptak gyerekkorukban mintát az egyensúlyra.
„Annyira szeretem a kislányomat, de amikor már a harmadik órája játszunk együtt, és közben tudom, hogy mosatlan vár a konyhában, holnap határidős a munka, és még egy zuhanyra sem volt időm… egyszerűen elfogyok. Aztán jön a bűntudat, hogy miért nem tudom annyira élvezni ezt az időt, mint kellene.” – Eszter, háromgyermekes anyuka
Ismerős? A bűntudat csak tovább terhel. Ahelyett, hogy enyhítené a helyzetet, még nehezebbé teszi a kapcsolódást.
👉 Ha gyakran kételkedsz magadban, az „Így vess véget az anyai bizonytalanságnak!” letölthető PDF munkafüzet segít megerősíteni az önbizalmadat és tudatosítani, milyen pozitív tulajdonságokat érdemes átadnod a gyerekednek.
Az anyai kiégés előjelei – észreveszed magadon ezeket?
Nem kell megvárni, míg teljesen kiégsz. Vannak figyelmeztető jelek, amelyek azt üzenik: többet vállaltál, mint amit biztonsággal elbírsz – és ezek a korai jelek segítenek megelőzni a súlyosabb anyai kiégést.
Talán te is észrevetted már magadon a folyamatos fáradtságot, amit az alvás sem old meg? Esetleg fejfájással, nyak- és hátfeszüléssel, vagy szorító érzéssel a mellkasban küzdesz?
Az érzelmi kimerültség is árulkodó jel. Nehezen kapcsolódsz játékon keresztül – kényszernek érzed, nem örömnek. Irritál az állandó zaj körülötted. Türelmetlenebb vagy, hamarabb felkapod a vizet. Az Anyai düh – amit minden anyának tudnia kell az dühről cikkben olvashatsz, mi történik bennünk, amikor túl sok a feszültség – és mit tehetünk ellene.
Talán azon kapod magad, hogy újra és újra a telefonodra nyúlsz, menekülve a jelenlétből?
Ez nem lustaság és nem önzőség. Ez az idegrendszered jelzése. Ahogy a láz jelzi a betegséget, ezek a tünetek jelzik, hogy valami nincs rendben – valami figyelmet, gondoskodást igényel. És ez a valami te vagy.
A kimerültség egyik gyakori jele lehet, hogy anyaként azt érzed, nem szeretek játszani gyerekemmel.
A stressz-szintet és a kimerültséget nem lehet végtelenségig ignorálni. Ha most odafigyelsz ezekre a jelekre, megelőzheted az anyai kiégés súlyosabb állapotát, aminek kezelése már sokkal nehezebb és hosszadalmasabb folyamat.
Mi történik, ha anyaként bevallod: nem szeretsz játszani?
A játék valóban fontos a gyermek fejlődéséhez. De a fejlődéséhez az is ugyanolyan lényeges, hogy lássa: anyának saját érzései, határai és szükségletei vannak.
Ha te nem szereted a szerepjátékot, ha unod a kirakót és fáradtság, nem öröm társul hozzá, akkor ez nem kudarc, hanem jel. Jel, hogy más típusú kapcsolódásra vágysz. Vagy egyszerűen arról, hogy most a feltöltődés ideje jött el.
Sok anyuka azt hiszi, hogy ha nem szereti a játékot a gyerekével, akkor „hiányzik belőle valami”. Pedig gyakran épp a túl sok „kell” és „kellene” veszi el az örömet.
Vajon mit ér az együtt töltött minőségi idő, ha közben nem vagy jelen érzelmileg, mert kimerültél?
A LelkiErő Emelő Kihívás során megtanulod, hogyan ismerd fel időben a stresszhelyzeteket – mielőtt túlterheltté válnál. A L.E.L.K.I.E.R.Ő. módszer 8 lépésben segít visszatalálni az érzelmi stabilitáshoz és önmagadhoz, hogy aztán valódi örömmel, nem kötelességből lehess jelen a gyereked életében.
Ez a 10 napos online kihívás napi mindössze 15 percet vesz igénybe, és tudományosan megalapozott gyakorlatokat tartalmaz, amelyekkel csökkentheted a mindennapi stresszt és visszatalálhatsz önmagadhoz.
Kapcsolódás játék nélkül – hat alternatív út a gyerekedhez
Képzeld el: a gyereked azt tanulja meg, hogy sokféleképpen lehet kapcsolódni. Hogy az együttlét nem mindig hangos és aktív. Hogy a csend is lehet meghitt.
Íme hat értékes módja a kapcsolódásnak, ami nem igényel aktív játékot:
- Csendes jelenlét – Egyszerűen csak légy jelen, mosolyogj rá a szoba túloldaláról, vagy ülj mellette, miközben ő játszik.
- Közös étkezések rituáléja – Egy közös uzsonna vagy vacsora, ahol mindenki mesélhet a napjáról, különleges kapcsolódási pont lehet.
- Mesék és történetek – Egy mese az ágy szélén ülve vagy egy családi történet megosztása mélyebb kapcsolatot teremthet, mint órákig tartó játék.
- Reggeli és esti rituálék – Egy ölelés, puszi, vagy rövid beszélgetés reggel indulás előtt, vagy este lefekvéskor.
- Közös séták – Együtt sétálni, kéz a kézben, figyelni, mi történik körülöttetek, beszélgetni arról, amit láttok.
- Mindennapi tevékenységek megosztása – A főzés, kertészkedés, rendrakás mind olyan tevékenység lehet, amit együtt végezhettek, miközben természetes módon kapcsolódtok.
Anna, egy hároméves kislány édesanyja mesélte: „Rájöttem, hogy a lányomnak nem az a lényeg, hogy én építsem vele a legót. Elég, ha mellette vagyok, néha ránézek és visszamosolygok, esetleg megdicsérem, amit épített. Közben pedig én is tehetem a dolgomat, és nem érzem, hogy feláldoznám magam.”
A kapcsolódás nem az időmennyiségről, hanem az elérhetőségről szól. Hogy érzi-e a gyerek: fontos vagy számára, látod őt, biztonságban van veled.
Emlékszel, te mit szerettél gyerekként? Lehet, hogy nem az volt a legjobb emlék, amikor aktívan játszottak veled, hanem amikor csak mellettük lehettél, miközben ők tették a dolgukat. Az a biztonságérzet, amit a jelenlét adott, néha többet jelentett, mint a kimódolt játékok.
A gyerek önálló játékra nevelése – egyik legjobb ajándék, amit adhatsz
Azok az anyák, akik azt mondjak, nem szeretek játszani, sokszor szoronganak emiatt, pedig van megoldás.
Ha a gyerek tud egyedül játszani, az nem azt jelenti, hogy magára van hagyva. Hanem azt, hogy megtanulta: a saját belső világa is érdekes, elég, biztonságos. Ez különösen fontos lehet azoknak az anyáknak, akik nem szeretnek játszani gyermekeikkel, hiszen lehetőséget ad egy egészséges egyensúly kialakítására.
Az önálló játék képessége valódi ajándék, amit a gyermeked egész életen át használhat. Amikor tud egyedül játszani, akkor fejlődik a kreativitása és a képzelőereje. Erősödik az önbizalma, mert érzi: „képes vagyok egyedül is”.
Megtanulja az unalomtűrést is – ami a mai állandó ingerekkel teli világban különösen értékes készség. Felkészül azokra a helyzetekre, amikor nincs vele felnőtt, és közben neked, az anyának megadja a szükséges regenerálódási időt, különösen akkor, ha nem szeretsz játszani.
De hogyan segítheted a gyerekedet az önálló játék elsajátításában?
Az önálló játék képességét fokozatosan lehet kialakítani. Kezdetben légy elérhető, de ne irányíts. Teremts biztonságos környezetet, ahol szabadon felfedezhet. Kezdd rövid időszakokkal, majd fokozatosan növeld az önálló játék idejét.
Értékeld és dicsérd meg az önállóságát, és közben mutass példát a saját tevékenységeiddel. A gyerekek ugyanis azt másolják, amit látnak: ha azt látják, hogy anyának vannak saját elfoglaltságai, amiket élvez, ők is megtanulják értékelni a saját „dolgukat”.
Az önálló játék kialakítása jelentős mértékben tehermentesítheti azokat az anyákat, akik nem szeretnek játszani a gyerekeikkel, miközben a gyermek fejlődését is támogatja. A LelkiErő Emelő Kihívás során olyan reziliencia-fejlesztő technikákat sajátíthatsz el, amelyek segítenek elfogadni saját érzéseidet és igényeidet, valamint kezelni a játékkal kapcsolatos belső konfliktusokat és az esetleges bűntudatot.
Mi van, ha már minden nehéz? – Amikor segítségre van szükséged
Anyaként nem szeretek játszani – ez sokszor azt jelzi, olyan mértékben vagy túlterhelve, hogy a tested és a lelked már nem bírja a további ingerlést. Ha felismered magad ezekben a mondatokban, lehet, hogy többről van szó, mint átmeneti fáradtságról:
- „Reggel már arra ébredek, hogy fáradt vagyok”
- „Nem emlékszem, mikor örültem utoljára valaminek szívből”
- „Úgy érzem, mindenki csak elvesz belőlem”
- „Néha azon kapom magam, hogy vágyom elmenekülni” A tartós kimerültség, örömtelenség, a kapcsolódás teljes elvesztése jelezheti az anyai kiégést vagy a posztpartum depressziót, ami akár évekig is fennállhat diagnosztizálatlanul.
És ez nem a te hibád. Ahogy a cukorbetegség vagy egy törött láb sem hiba, hanem állapot, ami kezelést igényel. Nem kell szégyellned, ha segítséget kérsz – ez nem gyengeség, hanem erő jele.
Ha szeretnéd ezt valakivel mélyebben megbeszélni, csatlakozhatsz az egyéni pszichológiai tanácsadásom várólistájára – ha felszabadul hely, elsőként értesítelek.
Közben is találsz segítséget a LelkiErő Emelő Kihívás anyagaiban. Ha szeretnél további támogatást, csatlakozz az AnyaErő pontgyűjtő programhoz, ahol olyan hasznos eszközöket is elérhetsz, mint a Belső kritikus zsebszelídítő tananyag, amely bármikor használható gyakorlatokat biztosít azokra a pillanatokra, amikor túl kemény vagy magaddal.
Ha nem szeretsz játszani: a jó anyaság újradefiniálása
Nem attól vagy jó anya, hogy tökéletes vagy. Nem attól, hogy szeretsz és mindig tudsz játszani. Hanem attól, hogy figyelsz – a gyerekedre és magadra is.
Jó anya vagy, ha megtanítod a gyerekednek, hogy az érzéseid számítanak. Ha példát mutatsz önmagad gondozásáról, és nem játszod a tökéletességet. Ha képes vagy bocsánatot kérni, amikor hibázol, és újra és újra visszatérsz a kapcsolódáshoz, akkor is, ha néha eltávolodsz.
Miért lenne ez jó a gyerekednek?
Nem attól vagy jó anya, hogy tökéletes vagy. Nem attól, hogy szeretsz és mindig tudsz játszani. Hanem attól, hogy figyelsz – a gyerekedre és magadra is.
Jó anya vagy, ha megtanítod a gyerekednek, hogy az érzéseid számítanak. Ha példát mutatsz önmagad gondozásáról, és nem játszod a tökéletességet. Ha képes vagy bocsánatot kérni, amikor hibázol, és újra és újra visszatérsz a kapcsolódáshoz, akkor is, ha néha eltávolodsz.
Miért lenne ez jó a gyerekednek?
Mert így nem csak szavakkal, hanem példamutatással tanítod meg neki, hogyan kezelje majd felnőttként a saját határait. Hogyan figyeljen a teste és a lelke jelzéseire. Hogyan mondjon nemet, amikor szükséges, és igent, amikor valóban örömét leli valamiben.
A reziliencia – a lelki ellenállóképesség – nem azt jelenti, hogy nem borulsz ki. Hanem azt, hogy utána újra összeszeded magad, és továbblépsz. Ez az a belső erő, amit nem lehet megvenni, de lehet fejleszteni. Olyan, mint egy izom – minél többet használod, annál erősebb lesz. Ez különösen fontos azoknak az anyáknak, akik nem szeretnek játszani, mert segít kezelni a bűntudatot és az ebből fakadó belső konfliktusokat.
Ne feledd: Amikor azt mondod, „anyaként nem szeretek játszani”, valójában azt mondod: „vigyázok magamra, hogy hosszú távon jó anyád lehessek”. És ez a legjobb ajándék, amit a gyerekednek adhatsz.
Oszd meg ezt a cikket, ha szerinted más anyának is segítene tudni, hogy nincs egyedül ezekkel az érzésekkel!
