A stressz az, amikor egy személy a környezetéből érkező megterhelést, kényszert vagy lehetőséget ítéli meg, mint olyant, ami meghaladja az erőforrásait. A stressz forrása lehet minket ért kár vagy veszteség, észlelt vagy vélt fenyegetés, sőt kihívás is.
A megélt stressz nagysága függ a kiváltó esemény befolyásolhatóságától és bejósolhatóságától. Az olyan események, amik az énképünkkel függnek össze, vagy saját magunkkal kapcsolatos konfliktusokat gerjesztenek, nagyobb stresszhatást váltanak ki. A stresszt kiváltó eseményeket stresszornak nevezzünk, fő jellemzőjük, hogy alkalmazkodást kívánnak.
A stressz állapotának kialakulására sok elmélet született korábban, ezek közül a legismertebb Selye János Általános Adaptációs Szindróma elmélete. Selye laboratóriumi kutatásokra hivatkozva a stressz válasz kialakulásának három fázisát írta le, ezek a vészreakció (alarm), az aktív ellenállás (rezisztencia, adaptáció) és a kimerülés.
A vészreakció szakasza alatt a szervezet találkozik a stresszt kiváltó ingerrel, beindulnak a vegetatív idegrendszeri reakciók, különböző fiziológiai válaszok keletkeznek a veszélyhelyzet elhárítására, amik felkészítik a szervezetet az „üss vagy fuss” válasz kivitelezésére. Ezeket a testi folyamatokat Cannon féle vészreakciók néven is ismerjük:
- felgyorsul a szívműködés, hogy több vér jusson az izmokhoz,
- felgyorsul a légzés, hogy több oxigén jusson a vérbe,
- megemelkedik a vérnyomás az izmok munkáját segítendő,
- emelkedik a vércukorszint,
- a véreloszlás megváltozik, a nem létfontosságú szervekről a meneküléshez szükséges szervek felé áramlik,
- kitágulnak a pupillák, hogy több fény jusson a szembe,
- az idegrendszer éber lesz, a figyelem beszűkül.
Az aktív ellenállás szakasza alatt a kiváltó inger továbbra is fennáll, hatása elhúzódik, a szervezet továbbra is fenntartja a védekezést, alkalmazkodást. Ez rendkívül megterheli a szervezetet, és egy idő után a tartalék energiák is felhasználásra kerülnek. Komoly egészségkárosító veszéllyel jár ez a szakasz, itt alakulhatnak ki a stresszbetegségként, pszichoszomatikus betegségként ismert kórképek. Ilyenek lehetnek például:
- fejfájás,
- szív- és érrendszeri megbetegedések,
- emésztőszervi megbetegedések,
- hát- és ízületi fájdalommal járó megbetegedések,
- allergia, bőrkiütések,
- gyulladásos megbetegedések.
A kimerülés szakaszában a folyamatos stressz hatására a szervezet elveszti ellenálló képességét. A szervezet teljes kimerülése következik be, szöveti elváltozások, súlyos megbetegedések alakulnak ki.
Léteznek olyan stresszélmények, amik testi, lelki egészségkárosodáshoz vezetnek – ezek a distressz élmények, amiket fent is olvashattál. A pszichológia általában ezekről az élményekről beszél.
Hamarosan a stressz más aspektusairól, fajtáiról is olvashattok majd.
