Gondolkodtál már azon, mi különbözteti meg a sikeres embereket a sikertelenektől? Mit gondolsz arról, hogy mi a siker forrása? A személyiségünk vajon mennyit tesz hozzá a teljesítményünkhöz a képességeink és a szituációs jellemzők mellett? Mai cikkemben ezekről a kérdésekről lesz szó.
Alapvetően kétféle módon állhatunk a teljesítményünk, illetve lehetőségeink és tehetségünk kapcsolatának értelmezéséhez. Ez a hozzáállásunk elsődlegesen határozza meg azt, hogy mennyi erőfeszítést teszünk a feladatainkba. Nagy hatással van arra, hogy milyen a viszonyunk a kihívásokkal és hogyan gondolkodunk a kudarcainkról és a sikereinkről. Ez az úgynevezett mindset, aminek fogalmát Carol Dweck professzor alkotta meg.
Mi is az a mindset?
A mindset vagyis gondolkodási beállítódás nem más, mint azoknak a hiedelmeknek a gyűjteménye, amit arról gondolunk, hogy mit tudunk elérni az életben. A mindsetet felfoghatjuk egy skálaként is, amin mindenkinek egyedi és különféle elképzelései vannak saját magunkról és másokról – értelmi képességről, a személyiségről, a társas kapcsolatokról. Az, hogy valakinek a gondolkodásmódja inkább adottság vagy fejlődés fókuszú, meghatározza, hogy mennyi erőfeszítést fog tenni a siker érdekében.
Amikor valaki azt gondolja magáról, hogy képes valamit megtanulni, abban egyre jobbá válni, akkor ezt fejlődés fókuszú gondolkodásmódnak nevezzük. Az ilyen emberek folyamatosan fejlődni, tanulni akarnak. Ennek eredményeként az élet megannyi területén komoly sikereket érhetnek el, legyen az iskola, munka, sport, szerelem.
Amikor valaki azt gondolja, hogy a képességei, lehetőségei már születésekor adottak voltak és ezeken nem lehet változtatni, rögzült, adottság fókuszú gondolkodásmódnak nevezzük. Ők abban hisznek, hogy a képességek eredendően megváltoztathatatlanok. Ezek azok az emberek, akik elkerülik a nehéz helyzeteket és nehezükre esik motiváltnak maradni és sikereket elérni.
Hogyan gondolkodnak az adottság fókuszú emberek?
Az alapfelvetésük ezeknek az embereknek az, hogy az mindenki adott mennyiségű értelmi képessége van. Ez állandó és többnyire nem is változik élete folyamán (körülbelül olyan módon, mint az ember szeme színe). Ebből az következik, hogy minden ember, azaz a személy saját maga is címkézhető okos vagy buta jelzővel. Ez oda vezet, hogy nagyon fontos nekik a saját címkéjük: folyton azon aggódnak, hogy mennyire intelligensek, okosak, műveltek, stb. Szerintük a tanulmányi eredményük az értelmi képességüktől függ, nem pedig a befektetett energiától és a gyakorlástól.
Épp ezért kifejezetten nehéz számukra a kihívást jelentő helyzetekkel való találkozás, mert fenyegetést jelentenek az önértékelésükre és a képességeikre. Sérülékenyek ebből a szempontból, és fenyegetésként élik meg a fejlődés lehetőségét, mert a bukás, a kudarc lehetőségét hordozzák magukban.
A kudarc azt jelenti számukra, hogy a képességeik most és mindörökké hiányosak. Éppen ezért az ilyen gondolkodású emberek hajlamosak elkerülni a tanulási helyzeteket, mert ez azt mutatná, hogy ők nem értelmesek. A kudarcuk okát egyértelműen a képességük és tehetségük hiányában látják.
Számukra az egyszerű és könnyen elérhető sikerek az ideálisak, mert tényleges tanulás nélkül szeretnének sikereket elérni. Olyan stratégiákat választanak, amelyek kevés esélyt nyújtanak a jó teljesítmény elérésére.
Ebből az következik, hogy hosszú távon az adottságokra fókuszáló ember nagy valószínűséggel minimális pozitív változást és csekély sikert fog tapasztalni.
Hogyan gondolkodnak a fejlődés fókuszú emberek?
A fejlődés fókuszú gondolkodásmódú emberek úgy tekintenek a képességeikre, amik gyakorlás, kemény, kitartó munka és támogatás útján fejleszthetőek. Persze ez nem azt jelenti, hogy ők nem vesznek arról tudomást, hogy mások náluk gyorsabban vagy lassabban sajátítanak el dolgokat egyes területeken. Csupán nem erre helyezik a hangsúlyt. Inkább a célt tekintik fontosabbnak, mint a jelenlegi állapotukat.
Abban hisznek, hogy segítséggel és erőbefektetéssel mindenki képes a legtöbbet kihozni magából. Épp ezért nincs okuk félni a kihívásoktól, mert csak azt mutatják meg, hogy készségeik most milyen szinten állnak valamilyen szempontból. Ők nem aggódnak a siker vagy kudarc miatt, nem úgy, mint rögzült gondolkodásmódú társaik.
A fejlődés fókuszú gondolkodásmód a nehézségek derűlátóbb magyarázatát részesíti előnyben a borúlátóval szemben. A kudarc számukra ideiglenes, a fejlődési motivációt nem veszélyezteti. Hosszú távon a fejlődésre fókuszáló ember nagy valószínűséggel tartós pozitív változást és sikert fog tapasztalni.
Fontos megjegyezni, hogy a rögzült gondolkodás nem „a rossz” és a fejlődés fókuszú gondolkodás nem „a jó”. Teljesen természetes, hogy mindannyiunknak vannak berögzült gondolatai magunkkal és másokkal kapcsolatban. A lényeg mégis az, hogy megértsük, hogy a rögzült gondolkodás megakadályozhatja azt, hogy kiteljesedjünk és sikeresek lehessünk.
A fejlődés fókuszú gondolkodásmód kialakításának akadályai – „Az Erő én vagyok, és az erő velem van”
- Meg sem kérdőjelezed azt, hogy a képességeiden változtathatsz és elfogadod, hogy vannak dolgok, amikben sosem leszel jó.
Könnyű azt gondolni, hogy nem tudunk valamiben jobbak lenni, különösen akkor, amikor visszaesést tapasztalunk vagy gyengén teljesítünk. A kutatások ezzel szemben azt mutatják, hogy idővel bármit meg tudunk tanulni, ha keményen dolgozunk és meg van bennünk a megfelelő hozzáállás.
Állj meg egy pillanatra és teszteld magad!
Mi bizonyítja azt, hogy a képességeiden nem változtathatsz? Egyértelműen kijelenthető, hogy nem fejlődtél soha semmiben?
- Elhiszed, hogy az okos emberek erőfeszítés nélkül érnek el sikereket.
Biztos ez? A kutatások szerint az ilyen embereket a szenvedélyességük és a területük iránti elkötelezettségük különbözteti meg a másoktól. Miért lenne igaz az, hogy „átlagemberek” nem keresik és ismerik fel a gyengeségeiket és nem akarják legyőzni azokat?
Emlékeztessünk magunkat arra, hogy mindenkiben meg van a fejlődés lehetősége és semmi akadálya nincs annak, hogy a körülöttünk levő világra pozitívan hathatunk.
- Olyan célokat tűzöl ki, amiket erőfeszítés nélkül elérsz.
Ilyenkor hosszútávon saját magadat gátolod abban, hogy megtanulhass valami újat, ezzel elősegítve a későbbi kudarcodat.
Ne nehezítsd meg a saját dolgod: tűzz ki olyan célokat, hogy azok eléréséért valóban tanulnod kelljen. Így nagyobb valószínűséggel fogunk sikert elérni. Elképzelhető, hogy ez eleinte úgy tűnik, hogy a sok extra idő és erőbefektetés nem éri meg. Azonban amint gyakorlottabbá válunk, egyre jobban élvezzük majd a tanulást és így jobb eredményeket érünk el.
Gondoljunk arra, milyen érzés lenne, ha sikereket érnénk el. Megéri ezért az érzésért kockáztatni a „tökéletességünket”?
- Bemeséled magadnak, hogy a kudarcaid azt bizonyítják, hogy hülye vagy.
Ilyenkor azt is gondolhatod, hogy úgysem sikerül neked. Esetleg úgy érezheted, hogy nem rajtad múlik az, hogy eléred-e a céljaidat.
Fontos kiemelni, hogy a hibázás a tanulás folyamatának része. A flow élménnyel kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy a kihívások élvezetesek is lehetnek és segítik a fejlődésedet. Emlékeztesd magad arra, hogy a teljesítményed az erőfeszítésed és a feladat nehézségének eredménye, nem a veled született képességeidé.
Idézz fel a múltadból olyan eseményt, amikor sikeres voltál. Mi különbözik a jelenlegi és a múltbeli helyzet között? Át tudod ültetni a korábbi gondolkodásmódod a mostani helyzetre? A jelenlegi helyzet mely részerire tudsz derűlátóbban gondolni, vagy értelmezni azt?
- A normális, egészséges izgulásról azt hiszed, hogy valami baj van veled.
Gyakran azon kapod magad, hogy a normális izgulást túldimenzionálod, bele kergeted magad pánikszerű szorongásos állapotokba?
Emlékeztesd magad arra, hogy az érzéseid teljesen természetesek és a szorongás és az izgulás nem ugyan az. Kutatások bizonyítják, hogy az érzelmeink tudatosítása csökkenti a fiziológiai szorongás mértékét, ami segíti az adott feladatra való koncentrálást.
Vajon miért éri meg hülyére izgulni, miközben egy kis erőbefektetéssel sikereket érhetnénk el?
Mi a véleményed erről az elméletről? Mit gondolsz, mi a fontosabb a sikeresség szempontjából: a bennünk rejlő képességek, vagy az alapvető hozzáállásunk?
