Pszichológusként rengeteg jó szándékot láttam az évek során félresiklani, ami szomorú dolgokat eredményezett.
Arra kérlek, gondolj vissza a legutóbbi szülői hibádra, ami mélyen érintett. Az se baj, ha ez csak egy apró hiba volt, mint például, hogy leöntötted kávéval a gyerekeid legújabb rajzát, pont mielőtt ki tudtad volna akasztani a hűtőszekrényre.
Senki, még mi, szülők sem vagyunk védettek a hibák elkövetésétől – elvégre emberek vagyunk!
De ha egyszerűen csak bocsánatot kérünk, és ugyanúgy folytatjuk, mint korábban, fennáll a veszélye, hogy ugyanazokat a hibákat ismételjük meg. Ezért foglalkozunk kell a hibáinkkal!
A hibáinkból való tanulás három lépést foglal magában:
- A hibáink elismerése, elemzése és a szerzett felismerések gyakorlatban ültetése.
- Elfogadni azt, hogy a hibák elkövetése egy tanulási folyamat része, aminek az a célja, hogy megtaláljuk, mit tudunk másképp tenni a jövőben a céljaink eléréséért.
- Fejlődésfókuszú gondolkodásmód alkalmazása, amivel felismerjük, hogy a hibák lehetőséget jelentenek a személyes fejlődésünkre (ahelyett, hogy a megállás nélküli önvád állapotába süllyednénk bele).
Laura hibájának története
Laura egy elfoglalt, már dolgozó édesanya, akinek két gyereke van. Állandó időnyomásban szenvedett, amikor megkeresett, és hatalmas bűntudata volt, már azért is, mert velem beszélgetett a tanácsadáson, és nem a gyerekeivel játszott otthon. De emellett elhatározta, hogy változni akar, jobban akar bánni az idejével, és jobb anyja akar lenni a gyerekeinek is. Ezért fordult hozzám.
Sokat dolgoztunk azon, hogy feltérképezzük, anyaszerepben hogyan is viselkedik, működik ő a mindennapok során. Szépen lassan kiderült – igazából elég gyorsan, 1-2 ülés alatt, de neki elmondása alapján belülről ez egy sokkal hosszabb folyamat volt -, hogy nem illenek rá a következő kifejezések:
- rossz anya,
- béna anya,
- el-nem-érhetetlen anya.
Sőt, ezzel ellentétben az értékeire és az eredményeire fókuszálva rájöttünk, hogy igazából ő egy elég jó anya, csupán egy sor felesleges dolgot vár el magától – amúgy a gyerekeitől és a férjétől is.
Ezt a tudást felhasználva a háta mögött hagyta az anyai kiégés mély gödrét, a perfekcionizmus súlyát és újra élvezni kezdte az anyaságát.
Ehhez elsősorban a hibáit és az erősségeit elemeztük ki, majd egy új tervet fogalmazott meg az időbeosztására vonatkozóan.
De mi a legjobb módja annak, hogy reflektáljunk a hibáinkra?
A hibáink átgondolása azért fontos, mert így tanulhatunk a tapasztalatainkból, és elkerülhetjük, hogy a jövőben ugyanezeket a hibákat kövessük el. Segít továbbá azonosítani azokat a területeket, ahol fejlődnünk kell, és elősegíti a fejlődésfókuszú gondolkodásmódot. Emellett a hibáink átgondolása növelheti az önismeretünket, és elősegítheti a személyes növekedésünket és fejlődésünket is.
1. Tisztázzuk, mi volt a célunk:
Ez a legfontosabb lépés. Tudnunk kell, mik a céljaink, és hogyan fogjuk elérni azokat. Ezt világosan, egy egyszerű mondatban kell megfogalmaznunk.
2. Ismerjük el korábbi erőfeszítéseink eredményét:
El kell ismernünk a korábbi erőfeszítéseink negatív eredményeit, például a fegyelmezési problémákat vagy a gyermekeink kielégítetlen szükségleteit.
Gyakran úgy érezhetjük úgy, hogy kudarcot vallottunk, mert nem fordítottunk elég figyelmet gyermekeinknek vagy nem fegyelmeztük meg őket időben vagy a megfelelő módon. Ilyenkor próbáljuk az adott szituáció minden aspektusát jó alaposan körül írni, hogy tudjuk mi miért történt úgy, ahogy történt.
3. Ismerjük el sikereinket:
Ezek mellett elengedhetetlen, hogy elismerjük a gyermekünk nevelésében elért sikereinket, erősségeinket is. Vannak olyan helyzetek, amikor jól csináljuk a dolgunkat, és ha ezt is figyelembe vesszük a tervezés során, akkor hatékonyabb terveket dolgozhatunk ki a jövőre vonatkozóan – hiszen lesz mire támaszkodnunk.
Ezért tényleg fontos, hogy el kell ismernünk minden jót, ami a korábbi erőfeszítéseinkből származik. Ezek közé tartozhatnak olyan dolgok, mint például, amikor láthatjuk a gyermekünket mosolyogni, nevetni vagy azt mondani, hogy „szeretlek”.
4. Soroljuk fel azokat a dolgokat, amelyek rosszul sikerültek a folyamat során:
Mindig lesznek kudarcok, amelyeket a gyermeknevelésben részt vevő valamennyi félnek fel kell ismernie. Ezek tudatosítása elengedhetetlen lépése a fejlődésnek, a hibáink kijavításának.
De emellett fontos, hogy azt is tudatosítsuk magunkban, hogyha nem lennének kudarcaink, akkor könnyű dolgunk lenne ugyan, viszont nem maradna igény és lehetőség a fejlődésünkre. Ami nélkül monoton és unalmas életünk lenne.
5. Dobjuk ki az előző listából azokat a dolgokat, amelyeken nem lehet változtatni:
Nem kell olyan dolgokkal próbálkozni, amikre nincs ráhatásunk.
Bár nem tudunk mindent irányítani, ami a gyermekünk életében történik, de összpontosíthatunk azokra a dolgokra, amelyeket mi irányíthatunk, például biztonságos és gondoskodó környezetet biztosíthatunk, jó példát mutathatunk, és támogathatjuk a gyermekünk életét.
6. Dolgozzunk ki egy új tervet, amely tartalmazza ezeket a szempontokat:
Ennek számos módja lehet, de a legegyszerűbb, ha a következő sablont követjük:
- A pontos célom:
- Ez a cél azért fontos számomra, mert:
- A legfontosabb erősségeim, amelyek segítenek nekem elérni ezt a célt:
- Akadályok, amelyek felmerülhetnek, és hogyan reagáljak ezekre az akadályokra:
- Honnan fogom tudni, hogy elértem ezt a célt:
- Mi lesz más, jobb, ha elérem ezt a célomat:
Miért fontos ezt megtennünk?
Elkerülhetünk néhány gyakori szülői hibát, ha tudjuk, mire kell figyelnünk.
Ha megtanuljuk leküzdeni ezeket a gyakori szülői hibákat, egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy hatékonyabb szülővé váljunk. A kulcs annak a felismerése, hogy a gyereknevelés egy folyamatosan változó utazás, amely alkalmazkodást igényel a részünkről!
Összefoglalva az egészet, nagyon fontos, hogy ne feledjük, a hibázás a szülői élet természetes része, és az igazán fontos az, hogy hogyan reagálunk rá. A gyermeknevelés egy teljes munkaidős feladat, mindenféle képzés és iránymutatás nélkül.
Ennek ellenére, nem csak a gyerekeink, de mi is napról napra, évről évre autodidakta módon is fejlődünk. Ezért törekedjünk arra, hogy tanuljunk a hibáinkból és fejlődjünk; így sokkal kisebb mértékben befolyásol minket az önbizalomhiány és a felesleges aggodalmak súlya, emellett pedig új, építő és fejlesztő szokásokat tudunk kialakítani, és sokkal örömtelibb lesz számunkra és a gyerekeink számára is ez az egész utazás.
Ha úgy érzed, hogy több támogatásra van szükséged ezekhez a lépésekhez, tarts ki, ezen a héten mutatok neked valamit, ami nagyon sokat segíthet! Hogy ne maradj le róla, mindenképpen iratkozz fel a hírlevelemre!
Írj egy üzenetet instagramon, ha úgy érzed, neked is segítségre van szükséged az ilyen jellegű nehézségek kezelésében.
