Azaz miért nem célom a munka-család egyensúlyának a megteremtése
2019-ben hagytam ott a stabil, 8 órás munkaviszonyom. Először táppénzre mentem 32 hetes várandósként, aztán csedre, amit a gyed követett. Amikor a fiam 10 hónapos lett, újra várandós lettem. 2021 szeptemberében már 2 gyerekes anyukaként folytattam a „karrierem”. Időközben persze újraindítottam a vállalkozásom is, de a mai napig inkább anyukaként, mintsem dolgozó nőként aposztrofálom magam. Sőt, biztosan tudom, hogy nem 2023 lesz az az év, amikor újra munkavállaló leszek. Ebben a posztban arról írok, miért vakvágány, sőt lehetetlen küldetés, ha arra törekszünk, hogy minden szerepünkben egyaránt megfeleljünk. Bemutatom azt is, hogy miért fontos a tudatosság és a személyes választásaink szerepe a kiegyensúlyozottság megteremtésében.
Miért fontos, mit választunk hivatásul?
Amikor elballagunk az általános iskolából, a magyar oktatási rendszer egy hatalmas mulasztását kell elszenvednünk. Itt most nem csak arra gondolok, hogy felesleges a lexikális tudás nem készít fel minket kellően a felnőtt életre. Sokkal inkább arra, hogy NEM készít fel minket a tudatos pályaválasztásra. Egy áltagos 14 évesnek általában fogalma sincs arról, hogy mi lesz, ha nagy lesz, így hogy várhatjuk el, hogy azt is tudja, miben lenne jó, mit tudna élvezettel tanulni és dolgozni az elkövetkezendő sok-sok évtizedben. Így bekerül valamilyen középfokú oktatási intézménybe, ahonnan vagy továbbtanul, vagy elhelyezkedik egy olyan munkahelyen, ahol nem biztos, hogy elsőre megtalálja a számításait.
Ennek az ellentéte, ha már akkor tudnánk (vagy legalább sejtenénk), amikor eldöntjük, hogy milyen karriert szeretnénk elkezdeni, hogy mi az a dolog, ami táplál minket, ami feltölt minket, amikor ezt csináljuk, és mi az, amiért valóban lelkesedünk. Ebben egy pályaorientációs tanácsadási folyamat nagyon sokat segítene a pályaválasztás előtt álló fiataloknak (és pályamódosítást fontolgató idősebbeknek is).
Miért kiemelkedően fontos ez a tudás a kiegyensúlyozottság megteremtésében?
Mert a munka-magánélet egyensúlyát lehetetlen megteremteni!
A munka és magánélet egyensúlyának a mítosza
Nagyon idegesít, amikor „képzett segítő szakemberek” azt a „tanácsot” adják a hozzá forduló klienseknek, hogy a stressz csökkentése és az öngondoskodás fokozása a kulcsa annak, hogy kiegyensúlyozottabb mindennapjaink legyenek. Ez egyszerűen nem igaz!
A stressz az életünk elengedhetetlen része. Az öngondoskodás meg nem minden élethelyzetben lehetséges.
Gondoljunk bele ebbe Panka példáján keresztül.
Panka egy fővárosban élő, 30-as évei elején álló édesanya. Egyedülálló szülőként tekint magára, mert a férje Németországban dolgozik, hogy fizetni tudják a lakáshitelüket. Reggel 8-ra jár dolgozni, lányát már a reggeli ügyeletbe viszi be az óvodába. 4-ig dolgozik, jó esetben 5-re megy a lányáért, szintén ügyeletbe. Pankának nagyon fontos, hogy a gyerekével minőségi időt töltsön el, ezért mindennap legalább 1 órát játszanak a lányával, miután hazaértek az óvodából. Panka azért ragaszkodik ehhez a napi rutinhoz, mert annak idején keveset játszottak a szülei vele, mert sokat dolgoztak. A közös játék után Panka és a lánya együtt készítik el a szendvicseket, egyet-egyet vacsorára, és másnap uzsonnára. Aztán fürdés és altatás.
Ilyenkor Panka végre magára is tud koncentrálni, jöhet az énidő! Azaz jönne, ha nem ájulna be az ágyba legkésőbb 9-kor, amikor a kötelező házimunkával, és a másnapi előkészületekkel végzett. De általában ilyenkor találkozik a feszültséget okozó nehézségekkel is: megint el kellene menni vásárolni, mert nincsen tej, itt ez a számla, be kéne fizetni, és a csoportpénzt is össze kell készíteni, de nincs itthon apró…
Ebben a helyzetben tényleg az a legjobb stratégia, hogy Panka zárja ki a stresszt az életéből és koncentráljon az öngondoskodásra? Nem hiszem! Emellett be kell látnunk, hogy Panka munkája és az élethelyzete nem teszi lehetővé, hogy hazaérve eleget foglalkozzon azzal, hogy feltöltődjön és csak magára figyeljen.
Mi lenne akkor a megoldás? A legegyszerűbb helyzet akkor lenne, ha Panka olyan munkát végezne, amiben örömét leli, amiben meg tudja élni a fejlődés lehetőségét, ahol támogató és barátságos kollegák veszik körül és ahol tiszteletben tartják a munkaidő fogalmát.
Panka szerencsés helyzetben van. Alapvetően kiegyensúlyozott élete van – bár a munkahelye lehetne közelebb a lakóhelyéhez, de ezt egyelőre jól tudják kezelni a lányával. De korábban egy olyan munkahelyen dolgozott, ahol ezeket nem tudta megélni, állandó frusztráció gyötörte: a család és a munkahely elvárásai között őrlődött. Sehol sem érezte magát elégnek, és ez nagyon bántotta.
Amikor Pankát megkértem arra, hogy vegyük sorra milyen kötelezettségei, értékei és céljai vannak, tisztább lett a kép. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy milyen reális elvárásai lehetnek magával szemben, és ki tudta választani azokat a tevékenységeket, amik segítenek neki abban, hogy meg tudja élni az egyéniségét, anélkül, hogy bármi olyat áldozna fel, amit bánna.
Úton a reális elvárások felé
Ha elkészült ez a leltár, elmondhatjuk magunkról, hogy sokkal tudatosabbá váltunk a saját választásainkkal kapcsolatban. De ez csak az első lépés!
Segíthet azonban, ha néhány dolgot átgondolunk magunkban.
Ha minden célunkat meg akarunk valósítani, lehetőleg egyszerre és gyorsan, akkor a maximalizálás csapdájába esünk. A maximalizálók nagyobb valószínűséggel élnek át megbánást, csalódást, szorongást és depressziót, és kevésbé valószínű, hogy olyan elégedettek, mint azok, akik megválasztják, mi az, amire koncentrálják az energiáikat. Ők azok, akik az „elég jó” eredményt keresik, mintsem a legjobbat. Válasszunk olyan célokat, amelyek konkrétak, és amelyek teljesítéséhez elég erőforrás áll a rendelkezésünkre.
Az értékek által vezérelt döntések nagyobb valószínűséggel segítenek abban, hogy magabiztosnak, büszkének és elégedettnek érezzük magunkat, mint azok a döntések, amelyeket csak a pillanatnyi jó érzés elérése vezérel. A világosan megfogalmazott értékekhez való ragaszkodás segít elviselni a pillanatnyi kellemetlenségeket, amelyekkel az értékek mentén való választásainkkal járhatnak – legyen szó akár arról, hogy sokáig dolgozunk az irodában, vagy olyan játékot játszunk a gyerekeinkkel, amelyet nem élvezünk annyira, mint a kedvenc netflixes sorozatunk megnézését. Ahhoz, hogy egy lépéssel előrébb lépjünk, kérdezzük meg magunktól, milyen értékeket szeretnénk most előnyben részesíteni?
Ez a fajta, mélyebb tudatosság segít abban, hogy megválasszuk a tevékenységeinket, arra is szükség van, hogy ezeket be is tartsuk, meg is valósítsuk. Ebben segít a külső és a belső határok kijelölése és ezek nyílt és őszinte kommunikálása.
Ha úgy érzed, támogatásra van szükséged abban a folyamatban, hogy megtudd, mennyire jellemzőek Rád az irreális elvárások, töltsd le a szülői perfekcionizmus csekklistámat.
