Az emberiség történetében korábban nem fordult elő, hogy csak egy vagy két felnőttre bíztuk volna a gyermekeik fizikai, szociális, érzelmi és spirituális szükségleteinek kielégítését. Valójában a törzsi életmód idején egy ilyen család soha nem maradt volna életben.
Tudtad, hogy nem csak a munkában lehet kiégni, de a szülői szerepben, a napi teendők állandó nyomása alatt is?
Mi is a szülői kiégés?
A szülői kiégés a krónikus szülői stressznek való tartós kitettségből eredő sajátos állapot. Általában 3 tényező jelentkezik, amikor valaki kiégést tapasztal: a stressz, a hallgatás és a szégyen. Stresszt élünk át, amellyel nem tudunk hatékonyan megbirkózni a feszültséggel, és nem tudjuk kifejezni érzéseinket és gondolatainkat az egész helyzettel kapcsolatban. Emiatt pedig mérhetetlen szégyent élünk át, önostorozzuk magunkat.
2017-ben egy nagyszabású belga tudományos kutatásban 1700 szülőt kérdeztek meg a kiégéssel kapcsolatos tapasztalataikról. Ebben a kutatásban kiderítették, hogy milyen érzelmi és gondolati jellemzői vannak a szülői kiégésnek, hogy milyen rizikófaktorok, azaz veszélyeztető tényezők vezetnek a hozzá, és azt is, hogy mik azok, ami jobbá tették az ilyen jellegű tapasztalatokat. Ebben az írásomban ezeket mutatom be.
A szülői kiégés 3 jellemző mentén írható le a legpontosabban:
- mindent elsöprő kimerültség, ami a szülői szerepeinkhez kapcsolódik,
- érzelmi eltávolodás a gyermekünktől,
- a szülői szerepünkben való eredménytelenség érzése.
A kimerültség fizikai, érzelmi és mentális fáradtságként jelentkezik, ilyenkor azt éljük meg, hogy annyira, olyan vékonyra feszítjük meg magunkat, hogy ellássuk a feladatainkat, hogy szinte már elszakadunk. Ennek következtében bár szeretjük a gyerekeinket, erőteljes igényünk jelentkezik a saját terünkre, ahol egyedül lehetünk. Extrém esetben akár az is zavarhat minket, ha éppen valaki hozzánk bújik. Ebben a helyzetben természetes pedig hogy úgy érezzük, nem vagyunk jó szülők.
Ennek a három jellemzőnek drasztikus következményei vannak. Egyrészről értelemszerűen nagymértékben csökkenti a szülői jóllétünk szintjét, így a türelmünket, a pozitivitásunkat és a tudatosságunkat is. Ami kevésbé hatékony nevelési módszerekhez vezet, és rontja nem csak a szülő-gyerek kapcsolat, hanem a párkapcsolatunk minőségét is. Ami akár a gyermekünk fejlődésére is rossz hatással lehet.
A kutatásban több olyan tényezőt azonosítottak, amik növelik a szülői kiégés kialakulásának esélyét. Ezek a tényezők nagyrészt a szülők viselkedési és nevelési szokásain alapultak, és csak kisebb mértékben függtek olyan dolgoktól, amin nehezebb változtatni (pl. lakhatás, gyermek életkora, szülői munkahely jellemzői, stb.). Azok a tényezők, amik a szülői kiégés esélyét és mértékét csökkentik a következők:
- magas szülői énhatékonyság,
- szülői öngondoskodás elégséges szintje,
- magas érzelmi intelligencia,
- magas szülői önegyüttérzés,
- hatékony, pozitív nevelési szokások,
- társas támogatás.
Mi lehet ennek az állapotnak a következménye?
A kiégett szülők gyakran úgy érzik, hogy csapdába estek a szerepükben, súlyosabb testi és lelki következményeket is tapasztalhatnak, mint a munkahelyi kiégést átélők. A kiégés azt is okozhatja, hogy a szülők erőszakosak vagy elhanyagolóak lesznek a gyerekekkel szemben.
Míg a munkahelyi kiégés jelentős problémákat okozhat az emberek életében, a szülői kiégés következményei mások. A munkával ellentétben a szülők nem kapnak fizetett betegszabadságot, és nem hagyhatják el a szerepüket, hogy más gyerekeket neveljenek, ahogyan a munkahelyi kiégésben szenvedők kereshetnek maguknak új állást.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szülői kiégés tünetei és következményei ördögi kört hozhatnak létre az ember életében. Ezért nagyon fontos a megelőzés szerepe.
A kiégés prevenció lehetősége
Nem olyan régen elindítottam egy nagy projektet.
6 pszichológiai készséget és az ezeket fejlesztő gyakorlatokat mutatok be egy ingyenes, kiégés elleni email tanfolyam keretében. Ezeknek a készségeknek a fejlesztésével védettebbé válhatunk a szülői kiégéssel szemben. A tanfolyamon többek között olyan témaköröket is érintünk – a készségek mellett – mint a perfekcionizmus, az elég jó szülőség, az önreflexió, az önbizalom és hibáink beismerésének szerepe a gyereknevelés során.
Azért hoztam létre ezt az email tanfolyamot, mert a mindennapi munkám során túl sokszor találkoztam azzal a mondattal, hogy:
„Nincs időm az önmagamra. Tudom, hogy szükségem van rá, de úgy érzem, rossz anya vagyok, ha időt szánok magamra.”
A gyermeknevelés követelményei miatt mi, szülők állandóan rohangálunk, így nehezen tudjuk elképzelni, hogy akár csak néhány percet is a saját szükségleteikre koncentráljunk.
Pedig ez az alapja annak, hogy egészséges és kiegyensúlyozott kapcsolatot tudjunk kialakítani saját magunkkal és másokkal is!
Ne feledd: kiegyensúlyozott szülők nélkül nincs kiegyensúlyozott, boldog családi élet, és gyermek sem!
Mi az, ami mindenképpen segít?
Az öngondoskodás minden egyes formája hozzájárul a saját jóllétünkhöz, és ezáltal a gyermekünk jóllétéhez is. Azt szoktam javasolni minden szülőnek, akivel valaha dolgoztam, hogy tegyen meg mindent, amit csak tud, azért hogy a saját jóllétéről gondoskodjon, hogy biztonságban érezze magát, és hogy saját érzelmeit egészséges módon kezelje. Ha te is így teszel, hidd el, az erőteljesen átragad a gyermekeidre is. Az öngondoskodás vagy az önmagunkkal való törődés apró cselekedetei is nagyban hozzájárulhatnak a kimerültség, a stressz, sőt a kiégés csökkentéséhez, amelyet az elfoglalt anyák gyakran éreznek.
Te vajon képes vagy arra, hogy azt a tevékenységet válaszd, a mindennapjaid során, amire a leginkább szükséged van?
Ha erre a kérdésre nemmel felelnél, akkor szükséged van egy stabil, egyedi és hatékony öngondoskodási rutinra!
Ha támogatásra van szükséged azzal kapcsolatban, hogyan alakítsd ki az öngondoskodási rutinodat, akkor foglalj időpontot a 30 perces pozitív pszichológiai konzultációra, ahol ebben segítek neked!
