Képzeld el: a játszótér közepén állsz, a gyereked üvölt, te pedig érzed, hogy minden szem rád szegeződik. A szíved hevesen ver, a fejedben megjelenik a gondolat: „Mindenki azt hiszi, hogy rossz anya vagyok…” Ugye ismerős?
Amikor a gyerek nyilvánosan kiborul, rengeteg érzés zúdul rád egyszerre: bűntudat, szégyen, tehetetlenség és düh.
Legszívesebben elsüllyednél a föld alá, és azt kívánod, bárcsak ne kellene végigcsinálni ezt a jelenetet mások szeme láttára.
És persze a hisztinek utóhatása is van:
- Más anyukák „jóindulatúan” felemlegetik a játszón.
- Jönnek a kéretlen tanácsok, hogyan kellett volna fegyelmezned.
- A veszekedés rányomja a bélyegét az egész napotokra, a gyerekek otthon is nyűgösebbek, rosszalkodnak.
- Sokszor inkább el sem indulsz a játszótérre vagy boltba, nehogy megismétlődjön a jelenet – ami még több stresszt és feszültséget szül otthon.
Itt jön a lényeg: nem a te hibád, hogy ilyen helyzetek előfordulnak.
Nem arról van szó, hogy rossz anya lennél!
A világ azt sugallja, hogy egy „jó anya” mindig ura a gyerekei felett, és a hisztinek nincs helye a nyilvánosság előtt – de a valóságban minden kisgyerekes család átéli ezeket a pillanatokat.
A jó hír viszont az, hogy van kiút ebből az ördögi körből.
Ha megtanulod, hogyan készülj fel ezekre a helyzetekre, hogyan kezeld a belső feszültségedet, és hogyan kapcsolódj újra a gyerekedhez, akkor sokkal nyugodtabban fogod kezelni a váratlan helyzeteket. Így már nem kell rettegned a nyilvános hisztiktől.
Magabiztosabb, nyugodtabb és felszabadultabb leszel, és erősebb kapcsolat alakul ki a gyerekeddel.
Most mutatok neked három bevált stratégiát, ami ebben segít. Készen állsz? Vágjunk bele!
Így alakíthatod át a bizonytalanságot biztonsággá
A hisztik nagy része abból fakad, hogy a gyerek nem tudja, mire számítson.
Gondolj csak bele: mi felnőttek sem szeretjük, ha hirtelen átrendezik a napunkat, és nem tudjuk, mi következik. Ugyanez van a gyerekkel is – csak ő sokkal hevesebben reagál, mert még nem tudja szabályozni az érzelmeit.
👉 Fontos: a hiszti nem az ellenség.
Nem azt jelenti, hogy „baj van a gyerekkel” vagy „rosszul neveled”. A hiszti információ. Egy üzenet arról, hogy a gyereknek valami nehéz, túl sok vagy épp túl bizonytalan.
A pre-paving, a pozitív fegyelmezés egyik alapvető stratégiája, éppen erre nyújt megoldást. Ez egy proaktív eszköz, ahol a szülő előre felkészíti a gyereket a várható helyzetekre, és tisztán kommunikálja az elvárásokat.
Röviden: nem akkor keresed a térképet, amikor már eltévedtetek az erdőben, hanem indulás előtt megnézed, merre vezet az út, hova akartok eljutni.
A pre-paving lényege, hogy a gyerek már induláskor tudja, mire számíthat. Ez lehet például így:
„Most kimegyünk a játszóra, ott fél órát maradunk, ha az óra mutatója körbeér, elmegyünk a boltba, megvesszük a vacsorának valót, és indulunk haza.”
Egy mondatban benne van minden: időkeret, sorrend és a biztonságot adó keret. Ha így mondod el, a gyerek kevésbé érzi magát elveszettnek, neked pedig sokkal könnyebb lesz tartani a határokat – fenyegetés és veszekedés nélkül.
👉 Anikó például indulás előtt mindig átbeszéli a gyerekével a játszótéri szabályokat. Így, ha mégis kitör a hiszti, sokkal könnyebben tud nyugodt maradni, mert emlékezteti magát: „Én megtettem, ami rajtam múlt. Ez most nem azt jelenti, hogy rossz anya vagyok.”
Miért segít neked ez, a szülőnek?
A legtöbben ilyenkor arra fókuszálnak, hogy a gyerek „jobban viselkedjen”. De az igazi ajándék a szülő érzelemkezelésében van. Amikor pre-pavinget használsz:
- Kevésbé ér váratlanul a hiszti. Tudod, hogy felkészültél, így nem érzed magad tehetetlennek.
- Van kapaszkodód: pontosan tudod, mit mondtál előtte, mire hivatkozhatsz, ez csökkenti a belső feszültséget.
- Nyugodtabban tudsz reagálni. Segít kilépni abból az érzésből, hogy „nekem mindig csak reagálnom kell” és átélheted, hogy igenis van hatásod a helyzet alakulására.
Ez azért működik, mert a pre-paving lényege nem az, hogy tökéletesen irányítsd a gyereket (az úgysem lehetséges), hanem hogy te magad tudd: mindent megtettél a helyzet megelőzéséért. Ez önmagában megnyugtató érzés, és rengeteg terhet vesz le a válladról.
Mit tegyél, amikor legszívesebben elsüllyednél?
Sokszor nem maga a hiszti a legnehezebb, hanem az, ami a fejedben zajlik közben. A szégyen, a bűntudat és a „mindenki engem néz” gondolata sokszorosan felnagyítja a helyzetet. Olyan, mintha egy belső hang folyamatosan súgná: „Látod? Nem vagy elég jó. Más anyák biztos jobban csinálnák.”
Ez a negatív belső hang rengeteg energiát emészt fel, mert azonnal stresszreakciót indít be a testedben: szívdobogás, feszültség, kapkodás. Nem csoda, hogy ilyenkor sokkal nehezebb higgadtan reagálni.
A kognitív pszichológia egyik alapja, hogy nem közvetlenül a helyzet okozza az érzéseinket, hanem az, ahogy gondolkodunk róla. A gondolataink, az érzéseink és a viselkedésünk szorosan összekapcsolódnak – ezt hívjuk kognitív triásznak.
- Ha azt gondolod (és fogadod el), hogy „Mindenki azt gondolja, hogy rossz anya vagyok”, akkor természetesen szégyent és szorongást érzel. Ez az érzés aztán oda vezet, hogy idegesen, kapkodva vagy éppen túl keményen reagálsz a gyerekedre.
- Ha viszont átkeretezed a gondolatot olyasmire, hogy „Minden gyerek hisztizik. Most az számít, hogyan reagálok, nem az, hogy mások mit gondolnak”, akkor az érzéseid is nyugodtabbak lesznek. Így sokkal könnyebb türelmesen, higgadtan fordulni a gyerek felé.
Ez a belső munka tehát nem apróság – valójában itt dől el, mennyire tudsz érzelmileg stabil maradni a legnehezebb pillanatokban is.
👉 Kérdezd meg magadtól most: a te belső hangod mit szokott súgni ilyen helyzetekben? Ha felismered, milyen gondolatok szoktak előjönni, már félig nyert ügyed van, mert onnantól kezdve át tudod alakítani őket.
Ezért olyan fontos a belső monológod. Ha sikerül tudatosan átírnod, akkor nem hagyod, hogy a szégyen és a negatív gondolatok határozzák meg a viselkedésedet.
💡 Fontos tudnod: a belső hang átformálása nem azt jelenti, hogy „kikapcsolod” a rossz gondolatokat. Sokkal inkább arról van szó, hogy megtanulsz új szavakat adni neki. Ha például azt veszed észre, hogy belül azt hallod: „Nem bírom ezt tovább”, átírhatod így: „Ez most tényleg nehéz, de meg fogom oldani.”
A Mielőtt elszakad a cérna minikurzusomban egy teljes leckét szentelünk a szülői érzelemkezelésnek, és kapsz egy gyakorlati módszert is, ami segít áthangolni az automatikusan jelentkező negatív gondolataidat. Ez azért kulcsfontosságú, mert a gyerek csak akkor tud megnyugodni, ha te is érzelmileg stabil vagy.
A módszer, amivel feszültség nélkül megoldhatod a helyzetet
A hiszti közben gyakran megszakad a kapcsolat közted és a gyerek között. Ilyenkor sokat segíthet a humor – de nem a szarkazmus, nem a piszkálás vagy kifigurázás, hanem az a fajta játékos humor, ami összeköt a gyerek érzéseivel. Például egy bolondos arc, vicces hang, egy apró közös poén. Ez nem mindig működik, de amikor igen, szinte varázsütésre oldja a feszültséget.
👉 Egy kliensem büszkén mesélte nemrég, hogy amikor a vacsora közben a gyereke kiborult, ő csak annyit mondott bohókás hangon: „Jaj, megérkezett az Asztali Dühmanó!” – mire a gyerek elnevette magát, és pár perc múlva újra asztalhoz tudtak ülni és békésen be tudták fejezni a vacsorát.
És a jó hír: neked is segít. Amikor egy kicsit játékosabban fordulsz a helyzethez, nem csak a gyerek lazul el, hanem te is érzed, hogy oldódik benned a stressz. Ez a könnyed humor mintha emlékeztetne rá: „hé, ez egy pillanat, nem a világ vége.”
A humor tehát nemcsak a gyereket hozza vissza hozzád, hanem téged is kiszabadít abból az érzésből, hogy mindenki téged figyel és ítélkezik.
Ez egyfajta kikacsintás, kibeszélés a helyzetből, ahol már nem a szégyen és a düh uralkodik, hanem a kapcsolódás lehetősége.
„Utólagos kibeszélés”
Amikor már lecsillapodtak a kedélyek, adhattok vicces neveket a szereplőknek. Például:
- a hisztis gyerek lehet a „Zikkant”,
- az ideges, dühös anya pedig a „Hibbant”.
Ha legközelebb előkerül egy hasonló helyzet, elég annyit mondani: „Hoppá, most a Zikkant és a Hibbant találkozott össze!” – és ezzel máris van egy közös, humoros keret, amibe beletehetitek az élményt.
Ezután jöhet a rövid kibeszélés, ami nem számonkérés, hanem közös tanulás:
- „Mi történt a Zikkanttal?”
- „Mit érzett közben a Hibbant?”
- „Mit tehetnének legközelebb másképp?”
Ez a fajta játékosság nemcsak oldja a feszültséget, hanem segít mindkettőtöknek kívülről ránézni a történtekre. Így nem egymást hibáztatjátok, hanem közösen nevettek rajta, és megértitek, hogyan lehet legközelebb könnyebb.
👉 És ami talán a legfontosabb: a „Zikkant–Hibbant játék” hosszú távon megtanítja a gyereknek, hogy a konfliktusok nem félelmetesek. Meg lehet őket beszélni, van út a helyreállításhoz – és attól, hogy néha kiborultok, a kapcsolat nem romlik el, a szeretet nem szűnik meg.
Ez a tapasztalat óriási biztonságot ad a gyereknek, és mintát arról, hogyan kezelje később ő maga a saját konfliktusait.
Senki sem tökéletes, és a kiabálás, a kiborulás mindannyiunkkal megtörténik. A Mielőtt elszakad a cérna minikurzusban azt is megtanítom, hogyan tudod helyrehozni a kapcsolatot ezek után a pillanatok után – úgy, hogy közben példát adsz a gyerekednek az empátiáról, felelősségvállalásról és szeretetről.
Miért nem működtek eddig a hisztikezelő trükkök?
Lehet, hogy most azt érzed: „De hát én már mindent kipróbáltam, és semmi sem működött…” Hidd el, teljesen érthető, ha így gondolod. Azért tűnhet így, mert eddig leginkább a gyerek viselkedésére figyeltél, miközben a saját belső feszültségedre kevesebb energiád maradt.
A változás viszont ott kezdődik, hogy a kettőt együtt kezeled: a gyerek reakcióit és a saját érzelmi állapotodat is. A Mielőtt elszakad a cérna minikurzusban pont ezt tanítom meg neked – és így lesz a változás nemcsak egy átmeneti, múló öröm, hanem a tartós családi béke záloga.
Nem a hisztik határozzák meg, milyen anya vagy!
A nyilvános hisztik minden kisgyerekes család életében előfordulnak. Nem az a kérdés, hogy „hogyan kerüld el őket teljesen”, hanem az, hogy hogyan reagálsz, amikor megtörténnek.
A hiszti nem ellenség, hanem információ: jelzés arról, hogy a gyerek túlterhelt, bizonytalan vagy valami nem úgy sikerült, ahogy várta. A valódi „főgonosz” az a belső hang, ami szégyent és bűntudatot suttog.
Ha a három stratégiát gyakorlod:
- Előre átbeszélitek a kereteket → biztonságot ad.
- Átkeretezed a belső monológodat → stabilabb maradsz.
- Humort és utólagos kibeszélést visztek bele → újra kapcsolódtok.
Ezekkel nemcsak nyugodtabban kezeled a helyzeteket, hanem erősebb kapcsolatot is építesz a gyerekeddel. A hisztik így nem a családi béke ellenségei lesznek, hanem olyan pillanatok, amikből együtt tudtok tanulni és fejlődni.
Ha készen állsz, hogy ne csak túléljétek a hisztiket, hanem erősebb kapcsolatot is építsetek közben
Nem kell többé úgy érezned, hogy mindenki téged figyel, és csak sodródsz az eseményekkel. A Mielőtt elszakad a cérna minikurzusban megtanítom, hogyan tudsz nyugodtabban reagálni, és közben a gyerekeddel való kapcsolatot is erősíteni.
A minikurzusban egy bevált, lépésről lépésre felépített módszert mutatok, amivel nyugodtabb leszel, és könnyebb lesz kezelni a legnehezebb pillanatokat is.
Eszközöket, kapaszkodókat és támogatást kapsz ahhoz, hogy:
✔️ Tudd, mit tegyél, ha úgy érzed, pillanatokon belül fel fogsz robbanni
✔️ Átírd a negatív belső monológot, ami a szégyent és bűntudatot okozza
✔️ Humorral és könnyedséggel oldani a feszültséget
✔️ Biztonságot adni a gyerekednek azzal, hogy tudjátok: minden helyzet után van út a helyreállításhoz
Ez egy bevált, könnyen követhető módszer, amit nemcsak megértesz, hanem azonnal alkalmazni is tudsz a hétköznapokban.
