Egyszer az egyik fiam újra és újra lerúgta a lábáról a piros cipőt. Először én is azt gondoltam, hogy direkt csinálja. Aztán megkérdeztem tőle, hogy a kéket szeretné-e, és bólintott. Felvette a kéket, és elindultunk.
Dackorszakban az egyik leggyakoribb mondat, amit az anyáktól hallok: „Direkt csinálja. Azért, hogy felhúzzon.” Lehet, hogy te is naponta többször gondolod ezt, és este, amikor átgondolod a napot, megint eszedbe jut.
A környezet is erősíti ezt a gondolatot. „A mai gyerekek olyan dacosak.” „Kell egy határozott kéz.” „Ha jól nevelnéd, hallgatna rád.” Ezt hallod a rokontól, a szomszédtól, a játszótéren, és egy idő után könnyen elhiszed, hogy a nevelés harc, amit meg kell nyerned.
Ha pedig neked gyerekként nem lehetett visszabeszélni, most könnyen fenyegetésnek éled meg, amikor a gyereked visszabeszél, és észre sem veszed, hogy a szüleid mondatait mondod.
Mi lesz a reggelből, ha azt hiszed, hogy direkt csinálja?
Amíg azt hiszed, hogy direkt csinálja, hangosabban szólsz rá. Ő kiakad attól, hogy felemelted a hangod, és ugyanolyan hangosan felel. Te ezt újabb provokációnak látod, és kezdődik minden elölről.
Egy nap alatt többször is így járhattok. Reggel a cipő miatt feszültök egymásnak, délután a boltban a csokinál, este a fogmosásnál. Egy idő után már minden ilyen helyzetben azt érzed, hogy neked kell győznöd, különben elveszíted a tekintélyedet. Estére mindketten kimerültök. Te úgy látod, hogy a gyereked egyre lehetetlenebb, ő pedig azt éli meg, hogy anya egyre többet kiabál.
Van, akinél a „direkt csinálja” gondolatnak mélyebb oka is van. Gyakran találkozom olyan anyákkal, akik nagyon erősen hisznek a büntetésben: ha a gyerek rosszat csinál, annak legyen következménye. A sématerápiában ezt büntető készenlét sémának nevezik. Akiben ez a séma erős, könnyebben érzi úgy, hogy a hibákért büntetés jár, másnak is és magának is. A tapasztalatom szerint az ilyen anya a gyerek viselkedése mögött is hamarabb látja, hogy „ezt biztosan direkt csinálja”. A kiabálás után pedig ugyanezzel a szigorral fordul maga felé, és azt mondja magának, hogy rossz anya. Ha ezt a szigort magadban is erősnek érzed, terápiában dolgozhatsz rajta.
Mit kérdezek vissza, amikor egy anya azt mondja, hogy direkt csinálja?
Először azt, hogy biztos-e, hogy ártani akart. Nem lehet, hogy valami egészen más volt mögötte?
Utána arra kérdezek rá, mit szeretne elérni az adott helyzetben. Azt, hogy a gyerek megijedjen, vagy azt, hogy együttműködjön vele? Ha az együttműködés a cél, végiggondoljuk azt is, hogyan értheti meg a gyerek ijesztgetés nélkül, mi a fontos az anyjának.
Mi lehet a dackorszakos gyerek mosolya mögött?
Amikor rászólsz, hogy „vedd már fel a cipőt”, ő pedig vigyorogva mesél tovább a dínókról, fejben még ott jár. Nem tud egyik pillanatról a másikra átváltani arra, hogy most már indulni kell.
Egy dackorszakos gyerek jó eséllyel még nem tudja eltervezni, hogyan hozzon ki a sodrodból. Egy kétéves is észreveszi, ha megváltozik az arcod, és kíváncsi lesz. Ahhoz viszont, hogy becsapjon, vagy elhitesse veled, hogy valami másképp van, értenie kellene, hogy te mást is hihetsz, mint ami valójában igaz. Henry Wellman és munkatársai 2001-ben összegezték az erről szóló vizsgálatokat. Eszerint a gyerekeknek nagyjából a fele három év nyolc hónapos korára érti meg, hogy a másik ember mást hihet, mint amit ő tud. A dackorszak nagy részében a gyerek ezt még nem érti meg biztosan.
Lehet, hogy azt próbálgatja, mi történik, ha nemet mond, és mi történik, ha még egyszer nemet mond. Az arcod megváltozik, felemeled a hangod, és ez neki sokkal érdekesebb, mint a cipő vagy a fogkefe.
Máskor ő akar dönteni, mindenről: melyik zoknit veszi fel, ki nyomja a fogkrémet, ki nyitja ki az ajtót. És persze pont akkor mondja, hogy „én csinálom”, amikor már indulnotok kellene.
Van, amikor a figyelmedet keresi, főleg ha unatkozik. Az egyik fiam is olyankor kezd produkálni magát és hülyéskedni, amikor olyasmit kell csinálnia, amit un.
Mennyi erő maradt benned, amikor azt gondolod, hogy „direkt csinálja”?
Egy nyugodt, kipihent délelőttön ugyanazon a hülyéskedésen még lehet, hogy nevetsz. Egy kialvatlan, feszült reggelen ugyanezt már nem bírod.
Marieke Beckerman és munkatársai másfél és hatéves gyerekek szüleit vizsgálták. Minél nagyobb stresszt élt meg egy szülő a gyereknevelésben, annál inkább látott valami negatívat a gyereke viselkedése mögött, például rossz szándékot. Akik így látták, saját bevallásuk szerint keményebben is fegyelmeztek.
💡 A tapasztalatom szerint feszülten könnyebb rossz szándékot látni ott is, ahol a gyereked csak próbálgat.
És te hogy vagy mostanában? Egy kialvatlan, éhes napon, amikor nincs kivel beszélned, te is kevesebbet bírsz.
Hogyan tartod meg a határt a dackorszakban harc nélkül?
„Kell egy határozott kéz”, mondják sokan. Én inkább azt nézem, hogyan tudsz úgy határt tartani, hogy közben ne harcolj. A piros cipőnél a határ az volt, hogy cipőben megyünk el otthonról. Abban viszont, hogy melyikben, már a fiam dönthetett.
Ha nem ellenfelet látsz a gyerekedben, a cipő miatt sem érzed úgy, hogy bizonyítanod kell a tekintélyedet. Kitarthatsz amellett, ami neked tényleg fontos, azt pedig, hogy melyik zoknit veszi fel, rábízhatod. Így a gyereked nemet mondhat anélkül, hogy rögtön kiabálás lenne belőle.
Ha te is naponta többször gondolod, hogy „direkt csinálja”
Estére sokszor úgy érzed, hogy az egész nap harcból állt, és többször szóltál rá a gyerekedre hangosabban, mint szeretted volna.
Legtöbbször akkor gondolod, hogy „direkt csinálja”, amikor már elfogyott a türelmed, gyakran akkor, amikor te magad is kimerült vagy. A Mielőtt elszakad a cérna tanfolyamon két hétig dühnaplót vezetsz, és abból láthatod, milyen helyzetekben borulsz ki. Talán legközelebb észreveszed a vigyorgó gyerek mögött a kisgyereket, aki csak próbálgat.
Kíváncsi vagyok, te melyik helyzetben gondolod ezt a legtöbbször.
Gyakori kérdések a dackorszakról
Fáradtan hamarabb elfogy a türelmed, és ezt akaraterővel nehéz pótolni. Én olyankor inkább azt kérdezném, mi hiányzik most neked: alvás, egy rendes étkezés, valaki, akivel beszélhetsz. Arról, miért nem elég a türelmedben bízni, külön cikket írtam.
A dackorszak nagy részében jó eséllyel még nem. Ahhoz tudnia kellene, hogy te mást is hihetsz, mint ami igaz, és ezt most még csak tanulja. Az, hogy figyeli, mit csinálsz, amikor nemet mond, még nem manipuláció.
Nem. Ugyanúgy lehetnek határaid, és ki is tarthatsz mellettük. Abban viszont, ami neked nem fontos, választhat ő: ki nyomja a fogkrémet, ki nyitja ki az ajtót.
