„Sokszor azon kapom magam, hogy eltelt az egész nap, a gyerekemmel voltam, este a férjem is hazatért – mégis valami furcsa űr maradt bennem. Az anyai magány különös érzés: nem vagyok egyedül, mégsem érdekel senkit, hogy én hogy vagyok.”
Pszichológusként nap mint nap hallom az anyáktól, és hidd el, anyaként én is átélem. Amikor a nap végén rájössz, hogy reggel óta nem beszéltél felnőtt emberrel. Amikor este a férjed hazajön, te pedig azon kapod magad, hogy már csak a gyerek dolgairól tudsz beszélni. Reggeltől estig kiszolgálsz, gondoskodsz, szervezel, alkalmazkodsz – de hol vagy te?
Ne aggódj, nem vagy egyedül ezzel. Egy brit kutatás szerint a 30 év alatti anyák 83%-a (igen, jól olvasod, több mint 80 százaléka!) érezte már magányosnak magát. Egy másik felmérés még durvább számokat mutat: az anyák 90%-a tapasztalt magányt a szülés után. Egyharmaduk rendszeresen sírt, több mint felük pedig folyamatosan szorongott. [Forrás: https://e-journal.unair.ac.id/JPS/article/download/62658/29810]
Ebben a cikkben őszintén beszélünk az anyai magány különböző arcairól: a napközbeni elszigeteltségről és az esti társas magányról. De ami még fontosabb: megmutatom azokat a gyakorlati lépéseket is, amikkel újra kapcsolódhatsz – önmagadhoz és másokhoz is.
Az anyai magány két arca
Talán azt gondolod, a magány csak akkor jön, ha egyedül vagy. De anyaként sokszor épp akkor érezzük magunkat a legmagányosabbnak, amikor körülvesznek minket.
Nézzük meg közelebbről, hogyan is néz ki ez a paradoxon a mindennapokban.
A napközbeni elszigeteltség magánya
„Brumm-brumm megy az autó!” „Hámm, megeszlek!” „Tente-tente!” Ismerős? A napközbeni magány talán a legnyilvánvalobb: amikor órákon át csak babanyelven beszélsz, és a legnagyobb intellektuális kihívás az, hogy kitaláld, miért sír most épp a kicsi.
Emlékszel még, milyen volt régen egy kávé mellett dumálni a barátnőddel? Vagy szakmai témákról beszélgetni? Most meg örülsz, ha két perc nyugid van a mosdóban (ja, nem, oda is bejön a gyerek…).
Amikor a nagy Ő-ből lakótárs lesz
„Este nyolc, végre alszik a gyerek!” – és mit csinálunk? Te a telefonodat nyomkodod, ő a sajátját. Vagy gépiesen átbeszélitek a másnapi logisztikát: ki viszi oviba, ki hozza, mi legyen a vacsora.
Egy idő után azt vesszed észre, hogy lakótársakká váltatok, nem pedig támogató társak vagytok. Érzelmileg eltávolodtunk. Intim együttlétnek se jele, se igénye sincs már.
Emlékszel még, mikor nevettetek utoljára valamin csak úgy, ketten? Amikor nem a gyerekről beszéltetek? Az egyik anyuka a múltkor ezt mondta nekem: „Már arra sem emlékszem, mikor kérdezte meg utoljára a férjem, hogy hogy vagyok. Talán akkor, amikor terhes voltam…”
Az anyai magány ára: miért veszélyes ez az egész?
A magányosság nem csak egy kellemetlen érzés – komoly következményekkel járhat az életünk számos területén.
A mentális egészség sérülése gyakran észrevétlenül kezdődik: először csak egy kis szorongás, aztán már a depresszió jelei is megmutatkoznak. Az izoláltság érzése pedig csak erősíti ezeket a tüneteket.
A párkapcsolat minősége is fokozatosan romlik. Az érzelmi eltávolodás észrevétlenül kezdődik, majd az intimitás lassan eltűnik. Ez a folyamat sokszor olyan lassú, hogy észre sem vesszük, míg egy nap rá nem döbbenünk: idegenként élünk egymás mellett.
És igen, ez kihat a gyerekedre is. Mert hiába próbálsz mindent megadni neki, ha te magad üres vagy, fáradt vagy, szomorú vagy – azt ő is megérzi. Egy kimerült, feszült anya nehezebben tud kapcsolódni a gyermekéhez is, ami újabb bűntudatot szül, és a kör kezdődik elölről.
Miért nem beszélünk erről?
Az anyaság rózsaszín mítosza még mindig erősen él a társadalomban. Ha egy anya bevallja, hogy nem boldog minden pillanatban, gyakran szembesül azzal a ki nem mondott ítélettel, hogy bizonyára nem elég jó anya. Ez a nyomás arra késztet sokakat, hogy csendben szenvedjenek.
A közösségi média csak tovább súlyosbítja a helyzetet. A tökéletes családi pillanatok, a mindig mosolygó anyukák képei azt sugallják, hogy mindenki más boldogabb, sikeresebb az anyaságban. A valóság persze egészen más, de ki meri ezt kimondani?
A legnagyobb akadály talán mégis a szégyen. Ki meri bevallani, hogy magányos, miközben körülveszi a család? Ez a paradoxon sok anyát hallgatásra késztet.
Gyakorlati megoldások az anyai magány leküzdésére
De elég volt a panaszkodásból – nézzük inkább, mit tehetsz, hogy változtass ezen a helyzeten! A következő lépéseket más anyukákkal való tanácsadáson dolgoztuk ki, és a visszajelzéseik szerint működnek.
1. Kezdj el beszélni róla!
Merd kimondani az érzéseidet! Az első lépés mindig a legnehezebb, de egyben a legfelszabadítóbb is.
Ha nincs kivel beszélned, kezdd egy naplóval. Írd le, amit érzel, amit gondolsz. Néha már az is segít, ha szavakba öntjük a bennünk kavargó érzéseket.
Hidd el, amint kimondod magadnak, aztán a párodnak, hogy „néha magányos vagyok”, máris könnyebb lesz. Ebben segíthet az Asszertív kommunikációs példatáram.
2. Kezdd újra a pároddal!
Tudom, tudom, „nincs időnk”. De mi lenne, ha minden héten szánnátok egymásra 20 percet? Csak 20 percet!
Vezess be egy új rituálét a pároddal! Nem kell nagy dolgokra gondolni – egy közös séta, egy kávé a konyhában, amikor a gyerek alszik.
Az egyik anyuka, akivel dolgozom, minden szerdán elmegy a férjével sétálni a parkba, amíg a nagyi vigyáz a kicsire. „Először kínos volt, mert nem tudtunk miről beszélni a gyerek nélkül” – mesélte.
3. Tarts valódi, tartalmas énidőt!
Olyan tevékenységekre van szükséged, amik valódi feltöltődést és fejlődést hoznak. Amik összekötnek másokkal, sikerélményt adnak, és igen, még örömöt is okoznak!
Mi lenne, ha beiratkoznál arra a fotós tanfolyamra, amiről már évek óta álmodozol? Esetleg elkezdnél újra sportolni – nem azért, hogy „visszanyerd a formád”, hanem mert imádtad, ahogy a röplabda összehoz a csapattársaiddal?
Az egyik anyuka a csoportomból egy hobbikertész közösséghez csatlakozott. „Ez nem csak egy elfoglaltság” – mondta. „Itt tanulok, fejlődök, alkotok. A gyerekeim pedig látják, hogy anya is folyamatosan tanul és fejlődik.”
Keress olyan tevékenységet, ami:
- Összeköt másokkal (nem csak anyukákkal!)
- Valódi fejlődési lehetőséget ad
- Tartós elégedettséggel tölt el
- Összhangban van az értékeiddel
Nem azért, hogy jobb anya legyél – hanem hogy újra kapcsolódj ahhoz a részedhez, aki mindig is voltál, és aki most is ott van benned, csak kicsit eltemette a pelenkakupac.
Ha szeretnéd jobban megérteni, hogyan hat rád ez az időszak, és konkrét eszközöket kapni a feldolgozásához, itt találsz további segítséget.
AnyaErő Program – Közösség és támogatás
És most jön a legjobb rész: nem kell egyedül végigjárnod ezt az utat. Sőt, minden lépésed, amit megteszel, közelebb vihet egy olyan élethez, ahol végre valóban önmagad lehetsz, miközben fejlődhetsz azokon a területeken, ahol fejlődni szeretnél.
Az AnyaErő Program pont így működik. Minden alkalommal, amikor teszel valamit önmagadért – legyen az egy tanfolyam elvégzése, egy visszajelzés írása, vagy akár csak egy Instagram sztori megosztása –, AnyaErő pontokat gyűjtesz. És tudod, mi a legjobb?
Hogy ezeket a pontokat később beválthatod olyan dolgokra, amik még tovább segítenek az utadon. Az online tanfolyamokat itt találod.
Például 700 pontért már csatlakozhatsz a Pozitív Anya vagyok zárt közösséghez, ahol olyan anyukákkal találkozhatsz, akik ugyanúgy keresik az egyensúlyt, mint te.
És nem, ez nem egy túlzó, elérhetetlen ígéret – akár egyetlen nagyobb tanfolyammal vagy két kisebb kurzussal (plusz néhány aktivitással) már ott is lehetsz!
Hamarosan még több lehetőség nyílik meg:
- Izgalmas tematikus kihívások
- Személyre szabott pszichológiai tanácsadás
- Különleges kedvezmények digitális termékeimre
A lényeg nem az, hogy „még egy feladatod” legyen, hanem hogy minden apró lépésed egy nagyobb változás része lehessen. Itt nincs tökéletes anyaság és nincsenek elvárások.
Talán most, hogy végigolvastad ezt a cikket, már kevésbé érzed magad egyedül. Talán már látod, hogy sok
másik anya is ugyanezekkel a kihívásokkal küzd. És ami a legfontosabb: talán már tudod, hogy van kiút ebből a magányból.
Ha most épp egyedül olvasod ezt (valószínűleg a telefonodon, miközben alszik a gyerek), akkor szeretném, ha tudnád:
Nem vagy egyedül.
Az anyai magány nem tesz rossz anyává.
És nem, nem veled van a baj.
És ha ma még senki nem kérdezte meg:
„Hogy vagy, de most tényleg?”
