Ritkán mondja ki valaki szabályként, hogy egy jó anya lelkesen játszik a gyerekével, mégis sokan így érzik. Ezt látod a fejlesztőjáték-ajánlókban és a képernyőn mosolygó anyáknál, akik délután háromkor is boldogan építik a vasutat. Szerintem ez a kép inkább arról szól, milyennek kellene látszanod, mint arról, mire van szüksége a gyerekednek.
Ha te nem szeretsz játszani a gyerekeddel, ezt valószínűleg csak halkan mondod ki, vagy sehogy. Ülsz a kirakó mellett, a gyereked már a harmadik kört kéri, te pedig azon kapod magad, hogy a telefonod felé nyúlsz, és közben szégyelled magad. Nem szeretek játszani, gondolod, és innen már csak egy lépés, hogy rossz anyának tartsd magad.
Attól, hogy nem szeretsz játszani, nem leszel rossz anya. Én azt látom, hogy a gyereked a jelenlétedből többet kap, mint abból, hogy te vezeted a játékot. Hogy mégis az ellenkezőjét hiszed, annak megvan az oka.
Miért hiszed, hogy a jó anya mindig lelkesen játszik?
Gyerekkorod óta azt látod, hogy a jó anya ráér, türelmes, és még a tizedik „Anya, nézd!” után is felnéz. Ma ehhez jönnek még a fejlesztőjáték-ajánlók és a közösségi média, ahol minden délutánra jut egy új, kreatív játékötlet. Egy idő után úgy érzed, minden délután így kellene játszanod ahhoz, hogy elég jó anya legyél.
Közben a napod egészen máshogy néz ki. Ott a háztartás, talán a munka, a másik gyerek, és az, hogy hetek óta alig alszol. A lelkesen játszó anya ebbe a napba már nem fér bele, és amikor nem tudsz így játszani, magadat hibáztatod.
Sok anya le is írja, hogy szereti a gyerekét, és közben fárasztja az anyaság. Van, aki úgy fogalmaz, hogy nem bánta meg, de számolja a napokat az oviig. Te is ugyanúgy szereted a gyerekedet, csak a kirakóhoz nincs kedved.
Amikor a játékkal akarod bizonyítani, hogy jó anya vagy
A konzultációkon gyakran hallom anyáktól, hogy úgy érzik, nekik kell vinniük a játékot, különben nem elég jó anyák. Közben nem élvezik a játékot, és ettől még rosszabbul érzik magukat.
Egy anya azzal jött hozzám, hogy tulajdonképpen mindent jól csinál, mégis állandóan fáradt és feszült. Beszélgetés közben kiderült, hogy az ereje nagy része arra ment el, hogy bebizonyítsa magának: jó anya. Minden helyzetet azonnal és tökéletesen meg akart oldani. Amikor megengedte magának, hogy néha csak jelen legyen, azt vette észre, hogy a gyerekei is nyugodtabbak lettek.
Amikor már a játék is sok
Ha a közös játék már kényszernek tűnik, az arra is utalhat, hogy nagyon elfáradtál. Talán azt is észreveszed, hogy minden zaj zavar, hamarabb felkapod a vizet, és akkor sem érzed magad kipihentnek, ha egyszer végre kialszod magad. Lehet, hogy újra meg újra a telefonodért nyúlsz, utána pedig szégyelled.
Ez azt is jelezheti, hogy többet vállaltál, mint amennyit most el tudsz bírni, és régóta kevés idő és figyelem jut magadra. Hogy ebben az állapotban miért nem segít egy újabb jó tanács, arról a stresszkezelő tippekről szóló cikkemben írtam.
Egy nyári délután mindhárom fiam egyszerre akart tőlem valamit. Az egyik éhes volt és nyűgös, a másik medencézni akart, a harmadik teli tüdőből hisztizett a kisautója miatt. Én a levest kavartam, és egyszer csak észrevettem, hogy egyre agresszívebben keverem. Eszembe jutott, amit ilyenkor mondani szoktam magamnak: „Nem kell tökéletesnek lennem, csak tudniuk kell, hogy számíthatnak rám.” Letettem a fakanalat, leguggoltam hozzájuk, és annyit mondtam: „Látom, hogy most mindenkinek nagyon sürgősen kell valami. Kérek egy pár percet, és utána egyenként mindenki elmondja, miben segítsek.” Tökéletes délután nem lett belőle, de kiabálás sem.
A játék a gyereked dolga, neked a jelenlét jut
A gyerekednek a jelenléted kell. A játék a gyereked dolga. A következő lépést gyakran magától is kitalálja. Te észreveszed, amit mutat, és visszanézel rá, amikor feléd fordul.
💡 A gyerekednek sokszor az is elég, ha tudja, hogy elérhető vagy, amíg ő játszik.
A gyereked közben azt is látja, hogy neked is vannak saját érzéseid, határaid és szükségleteid.
Ugyanez a jelenlét a nehezebb helyzetekben is számít. Volt egy anya, aki minden reggel küzdött a négyéves fiával az óvodában. Egyszer kipróbálta, hogy nem csinál semmit: leült mellé a földre, és csak annyit mondott: „Tudom, hogy most nem akarsz itt maradni.” A búcsú ettől nem lett rögtön könnyű, de az, hogy az anyja ott ült mellette, változtatott a helyzeten.
A gyereked akkor is figyel, amikor nem vele játszol. Egyszer polcot szereltem a nappaliban. Rossz volt a leírás, kétszer szedtem szét, és a második után majdnem feladtam. A kisfiam ott ült mellettem a szőnyegen, és végignézte, ahogy harmadszor is nekifutok. Pár nappal később elakadt egy kirakóval. Eltolta magától a dobozt, aztán visszahúzta, és azt mondta: „Még egyszer megpróbálom.” A kitartásról egy szót sem szóltam neki.
Mit csinálhatsz, ha nem szeretsz játszani?
Ha nem neked kell vinned a játékot, a közös idő máshogy is kinézhet. A gyereked játszhat melletted, amíg te főzöl, pakolsz vagy kávézol, te pedig néha felnézel, amikor mutat valamit. Van, aki attól tart, hogy a gyereke elhagyásnak éli meg, ha nem játszik vele, vagy hogy hatalmi harc lesz belőle, ha az első percekben panaszkodik. Ha egy rövid, egyértelmű mondattal elmondod neki, hogy a közelben vagy, csak most mást csinálsz, tudja, mire számíthat, és általában nyugodtabb marad, mert látja, hogy nem tűnsz el.
Néha elég, ha van egy kis tér, ahol a gyerek magától belefog valamibe. A tavaszi szünet első napján már reggeli előtt három játékhoz asszisztáltam, és tízpercenként hallottam: „Anya, unatkozom, mit csináljak?” Pár órával később a nappali közepén álltam az ovis rajzok, papírfecnik és ceruzák között, és próbáltam valami rendet rakni. A kisfiam ekkor egyszerűen leült a földre a papírkupac mellé, fogott egy grafitceruzát, és rajzolni kezdett. Nem kért segítséget. Percekig csak a ceruza sercegését hallottam, én pedig végre letehettem a papírokat.
A sok játék sem mindig segít. Ha húsz játék hever a szobában, a gyereked nem játszik velük, csak széthúzza őket, aztán unatkozik. Az is lehet, hogy még nem tudja, hogyan kezdjen bele egyedül valamibe. Ezt ő is fokozatosan tanulja meg, és közben te is kitapasztalod, hogyan hagyj neki teret.
Amit pakolásnak vagy rombolásnak látsz, az gyakran egy visszatérő minta, úgynevezett játékséma, amellyel a gyereked a világot fedezi fel. Ha figyeled, mitől mélyül el a legjobban, mi zökkenti ki, és hol érzi magát biztonságban, előbb-utóbb látni fogod, melyik séma köti le most. Ehhez igazíthatod, mi legyen kint: négy-hat játék, olyan helyen, ahol magától is eléri őket. Eleinte öt perc önálló játék is sok lehet, idővel lesz belőle több. Amikor maga talál ki valamit, nő a figyelme és az önbizalma, és az unalmat is jobban elviseli.
Ha szeretnéd, hogy a gyereked egyedül is elmélyüljön
Ha megkönnyebbültél attól, hogy nem kell egész délután lelkesen játszanod, jön a következő kérdés: mit csinál a gyereked, amíg te mással foglalkozol?
Ehhez nem kell magára hagynod. A Nyugodt percek minitréningben megnézed, mit mutat meg a gyereked játéka, és hogyan alakíthatsz ki olyan környezetet, ahol könnyebben belekezd valamibe. Az első percekre kész mondatokat is kapsz, így nem akkor kell kitalálnod, mit mondj, amikor panaszkodik vagy utánad jön.
Órákig egyedül játszania sem kell. Már néhány perc is sokat számíthat, amikor ő elmélyül valamiben, te pedig megihatod a kávédat, elpakolhatsz, vagy egyszerűen csak megállhatsz egy kicsit.
Eszter, kétgyerekes anya, ezt írta: „Nem hittem, hogy nálunk működni fog, de már a 3. napon észrevettem, hogy a lányom egyedül játszik a földön egy könyvvel, amíg én meg tudtam inni nyugiban a reggeli kávém.”
Holnap délután megint előkerül a kirakó. Leülhetsz a gyereked mellé úgy, hogy most nem neked kell kitalálnod a következő kört, vagy a konyhából nézel vissza rá, amikor felmutatja a kész sarkot.
Gyakori kérdések a gyerekkel való játékról
Nem leszel rossz anya attól, hogy nem szeretsz játszani. A gyerekednek a jelenléted sokszor többet számít annál, hogy te vezeted-e a játékot. Ha a közös játék már kényszernek tűnik, az arra is utalhat, hogy elfáradtál.
Igen. A közös idő sokféle lehet, a játék csak az egyik. Ott lehetsz mellette, amíg ő játszik, és beszélgethettek, amíg te főzöl vagy pakolsz. Az a fontos, hogy érezze, figyelsz rá.
Hamarabb elfogy a türelmed, minden zaj zavar, és a közös idő kötelességnek tűnik. Ez arra utalhat, hogy régóta kevesebb idő és figyelem jut magadra, mint amennyire szükséged lenne. A gyerekkel töltött idő is könnyebben megy, ha közben neked is jut pár perc, amikor nem téged keresnek.
Egy rövid, egyértelmű mondattal mondd el, hogy a közelben vagy, csak most mást csinálsz. Például: „Most főzök, itt vagyok melletted, és amikor kész vagyok, megnézem, mit építettél.” Így tudja, mire számíthat, és nem érzi úgy, hogy eltűntél.
Fokozatosan, és sokat számít, milyen körülötte a játéktér. Ha kevesebb játék van kint, és ezeket magától is eléri, könnyebben elmélyül. Az első alkalmakon talán csak pár percig játszik egyedül, és ez is jó kezdet.
