A nevelési tanácsok 90%-a a gyerekedről szól. A gyereked magabiztossága pedig abból nő, amit nap mint nap lát tőled.
Szeretnéd, hogy a gyereked bízzon magában. Hogy kiálljon magáért az oviban, hogy egy kudarc után újra nekifusson, és hogy felnőttként megtalálja a helyét a világban. Ez az egyik legfontosabb dolog, amit anyaként adhatsz neki. Közben persze ott van benned a félelem is, hogy pont azt a mintát adod tovább, amit te kaptál otthon.
A pozitív nevelés erre valóban jó válasz. Az empátia, a közös szabályok, a büntetés helyett tanítás mind működik, csak mindegyikhez erő kell. Délután ötkor, kimerülten a legjobb technika is kiesik a fejedből, akkor is, ha reggel még pontosan tudtad.
Ilyen napokon jön a kísértés, hogy visszatérj ahhoz, amit otthonról hoztál. Egy jó nagy kiabálás pillanatnyilag tényleg hat, a gyerek elhallgat, és fél óráig béke van. Aztán este ott ülsz a konyhában, és azt érzed, hogy pont az lettél, aki nem akartál lenni. A szigor rövid távon rendet csinál, hosszú távon pedig elveszi a gyerek bátorságát attól, hogy elmondja, mit érez. Ezt te is tudod, csak fáradtan nehéz máshogy csinálni.
Néhány hete összeraktam egy polcot a nappaliba. A leírás rossz volt, kétszer szedtem szét, és a második után komolyan azon voltam, hogy hagyom az egészet. A kisfiam ott ült mellettem a szőnyegen, és végignézte, ahogy harmadszor is nekifutok. Pár nappal később megakadt egy kirakóssal. Láttam, ahogy eltolja magától a dobozt, aztán visszahúzza, és azt mondja: „Még egyszer megpróbálom.”
Egy szót sem szóltam neki kitartásról, ő pedig mégis pontosan azt csinálta, amit tőlem látott.
Három dologról lesz szó. Arról, hogyan találsz szavakat a saját érzéseidre, mert ebből tanul a gyereked is. Aztán arról, hogyan húzz olyan határt, amit fáradtan is bírsz tartani. Végül arról, mit kezdj azzal, hogy a gyereked téged másol.
Mind a három ma este elkezdhető.
A pozitív nevelés nálad kezdődik
Az empátia a gyereknevelési tanácsok visszatérő eleme. Kérdezd meg a gyerekedtől, hogyan érzi magát, és hallgasd végig figyelmesen. Jó tanács, tényleg működik, csak hiányzik előle egy fél lépés.
Ahhoz, hogy meg tudd nevezni a gyereked érzéseit, fontos, hogy te magad is ki tudd mondani, mi zajlik benned. Sokan nőttünk fel úgy, hogy a sírásra vagy a dühre az volt a válasz otthon, hogy ugyan, semmi bajod. Felnőttként emiatt gyakran nehezen mondjuk ki, ha fáradtak vagy feszültek vagyunk. Csak azt érezzük, hogy valami nyomaszt, és fogalmunk sincs, mit kezdjünk vele.
Egy anya, aki így nőtt fel, jóhiszeműen továbbadja ugyanezt. Kérdezi a gyerekétől, mi a baj, a gyerek meg elkezdi mondani, aztán jön a szokásos: ugyan, semmiség, ne csinálj belőle ügyet. A gyerek ebből azt tanulja meg, hogy az érzéseivel egyedül marad. Sokszor észre sem vesszük, hogy ez történik, mert pontosan így hangzott a mi gyerekkorunk is.
Ezért kezdd magadon. Amikor hazaértek az oviból, és látod, hogy indul a szokásos délutáni kör, állj meg egy pillanatra, és nevezd meg magadban, mit érzel. Fáradt vagy? Ideges? Csalódott, mert a napod egészen máshogy alakult, mint ahogy reggel elképzelted? A megnevezett érzés kezelhetőbb, mert onnantól tudod, mivel van dolgod.
Utána tudsz a gyerekedhez fordulni. Egy nehéz ovis nap után a legtöbben azt kérdezzük, mi történt, a gyerek meg vállat von. Próbáld inkább így: „Látom, hogy nehéz délutánod van. Én is fáradt vagyok, engem ma nagyon kifárasztott a munka.” Ebből a gyereked azt látja, hogy az érzésekről lehet beszélni, és nem kell elnyomni őket.
Ez az egyik legértékesebb dolog, amit a gyereked hazavihet magával: felismeri, mit érez, és beszélni is tud róla. Aki erre képes, az később segítséget is tud kérni, és rendezni tudja a dolgait. Egy tizenéves, aki megtanulta, hogy az érzéseknek nevük van, sokkal ritkábban zárkózik be a szobájába szó nélkül.
Előfordul, hogy a gyereked erre először nem reagál, és ez teljesen rendben van. A négyévesnek fogalma sincs, mit kezdjen azzal, hogy anya fáradt, úgyhogy simán megy tovább játszani, közben viszont hallotta, amit mondtál. Két hét múlva jön majd egy este, amikor váratlanul kimondja, hogy neki most szomorú napja volt, és akkor derül ki, hogy végig figyelt.
Mindehhez viszont ismerned kell magad annyira, hogy tudd, mi merít le és mi tölt fel. Amíg erre nem tudsz válaszolni, minden délután ugyanaz fog történni: kimerülsz, és nem érted, miért nem jut eszedbe egyetlen technika sem abból a rengeteg cikkből, amit elolvastál.
Húzz olyan határt, amit kimerülten is bírsz tartani
A közös szabályok jól működnek. Ha a gyereked részt vesz a családi szabályok megalkotásában, akkor érti az okukat, és sokkal könnyebben tartja őket. Eddig egyetértek a nevelési cikkekkel.
Aztán jön a tíz szabály. Este nyolckor, a harmadik körnél viszont egyet sem bírsz betartatni, mert elfogyott az erőd. Feladod, a gyereked pedig megtanulja, hogy a szabályok alkuképesek. Másnap kezditek elölről.
Ilyenkor könnyű azt hinni, hogy a következetességeddel van a baj. Valójában egyszerűen túl sokat vállaltál egyszerre.
Engem az bosszant, hogy a szabálylistákat gyártó tanácsadók sosem kérdezik meg, marad-e erőd betartatni őket. Papíron mind a tíz szép. A konyhában, hét óra után, fáradtan viszont egyetlen szabály van, amit tényleg végig tudsz vinni.
Válaszd ki azt az egyetlen szabályt, ami neked a legfontosabb, legyen az a lefekvés ideje vagy az, hogy az asztalnál senki nem nyúl a telefonhoz. Amíg ez az egy nem megy magától, a többit nyugodtan engedd el. Sokkal többet ér egyetlen biztos pont, amit a legrosszabb estéden is tartani tudsz, mint tíz másik, amit a fáradtság első jelére feladsz.
A választásban segít, ha visszagondolsz az elmúlt hétre. Amelyik szabályt háromszor is feladtad, az most túl nagy falat, úgyhogy kezdd azzal, ami menni fog.
A gyereked a kiszámíthatóságból tanul biztonságot, a biztonságból pedig nő az önbizalma. Amikor ma engeded a mesét vacsora előtt, holnap meg nem, mert épp nincs erőd vitatkozni, akkor azt tanulja meg, hogy a szavad az aznapi hangulatodon múlik. Téged pedig aláás minden feladott szabály, mert megerősít abban, hogy nem csinálod jól.
Előfordul, hogy este mégis felrúgod a saját szabályodat, és ebből semmi baj nem lesz. Holnap ugyanott folytatod, a gyereked pedig a hosszú távú mintát figyeli, abba egy kivétel simán belefér.
A határaidat mindig ahhoz igazítsd, mennyit bírsz éppen. Anélkül, hogy látnád, milyen erős vagy, könnyen túlvállalod magad, aztán feladod a szabályt, és a végén magadat hibáztatod érte.
A gyereked az erősségeidet másolja
Ülj le egy estére, és írd össze, miben vagy jó. Ne csak a nevelésre gondolj, bármi jöhet: kitartás, humor, alaposság, az, hogy bárkivel szót értesz, vagy hogy amit elkezdesz, azt be is fejezed.
Sokan megakadnak ezen a ponton. Amikor a klienseimtől megkérdezem, mi az, amiben jók, a legtöbben elhallgatnak. Aztán jön, hogy türelmes, mert ezt hallották otthon a szüleiktől. A sajátjuk eszükbe sem jut, hiszen évek óta senki nem kérdezte meg tőlük, ők maguk pedig végképp nem.
Üres lap előtt segít, ha máshonnan közelítesz. Mit szoktak mondani rólad a barátaid, amikor segítséget kérnek? Mi az, amit a munkádban vagy a családban rád bíznak, mert tudják, hogy nálad jó helyen van? Miben voltál jó tizenévesen, amikor még nem szólt bele a mindennapok zaja? Ezek a válaszok mind rólad szólnak, és mind ott vannak még benned.
A gyereked pontosan ezekből épít magának mintát. A tetteidet utánozza, azokat figyeli nap mint nap. Mondhatod neki naponta, hogy higgyen magában. Amikor közben azt hallja tőled, hogy jaj, milyen ügyetlen vagyok, abból azt tanulja meg, hogy a felnőtt nő így beszél magáról.
Figyeld meg egy hétig, hogyan beszélsz magadról a gyereked előtt. A legtöbb anya meglepődik azon, mennyi lekicsinylő megjegyzés csúszik ki a száján egyetlen nap alatt. Kiejtesz egy poharat, elrontod a receptet, elfelejtesz valamit, és mindegyikre van egy kész mondatod, ráadásul egyik sem hízelgő. A gyereked hallja mindet, és pontosan ezt a hangot fogja használni magával, amikor ő hibázik.
Erről szinte sehol nem esik szó. A nevelési cikkek azt kérdezik, mit adj a gyerekednek. Én azt kérdezem, mit lát belőled.
💡 Ahogy magadról beszélsz, azt a hangot tanulja meg a gyereked. Ezért érdemes tudnod, miben vagy jó.
Ehhez semmit nem kell megjátszanod, elég kimondanod hangosan azt, ami amúgy is igaz rád. Válassz ki egy erősséget, ami tényleg a tiéd, és mondd ki egy hétköznapi helyzetben, a gyereked előtt. Amikor sikerül valami, ami előtte nem ment: „Ezt azért oldottam meg, mert nem adom fel könnyen.” Két másodperc az egész, a gyereked pedig szavakat kap ahhoz, amit egyébként csak sejt rólad.
Ugyanez működik akkor is, amikor elrontasz valamit. Amikor látja, hogy elvállalsz egy dolgot, nem sikerül, és másnap újra nekifutsz, akkor a kitartást tanulja meg tőled. Ebből nő a szívós, talpraeső gyerek, akiről a nevelési cikkek írnak.
És ha nem jut eszedbe egyetlen erősség sem? Akkor éppen ott van a dolgod. Itt akadnak meg a legtöbben, és éppen ez a lépés viszi a legtöbbet előre.
Sok anya azt hiszi, hogy ez hiúság, és kínosan érzi magát tőle. Pedig a saját erősségeid ismerete a legpraktikusabb dolog, amit anyaként a kezedbe vehetsz. Ebből tudod, mikor bírsz még egy kört, és mikor kell szólnod a párodnak, hogy most ő jön. Ebből tudod, milyen helyzeteket vállalj el, és melyeket ne. A magabiztosság a mindennapokban ennyit jelent: tudod, mire számíthatsz magadtól.
Kérdések, amik gyakran felmerülnek
„Nekem nincs időm magammal foglalkozni.”
Igazad van abban, hogy a napodból nem lehet csak úgy kivenni két órát. Itt viszont nem is erről van szó. Egy leülés kell hozzá, amíg végiggondolod, mi tölt fel, mi merít le, és mire tudsz építeni magadban. Egy este elég hozzá, a hasznát pedig hónapokig érzed.
„Ez nem megy egyik napról a másikra.”
Így van. A mintaadás évekig tart, a gyereked nem holnap reggel lesz magabiztosabb. Pont ezért érdemes ma elkezdeni. A türelemre itt magaddal szemben is szükséged lesz, ugyanúgy, ahogy a gyerekeddel szemben.
„Mi van, ha közben kiabálok vele?”
Ez a jó anyák kérdése. Mindenki kiabál néha, én is. A dühkezelésről külön írtam, mert megérdemli a saját cikkét. A magabiztosság építése ettől függetlenül megy tovább.
„A gyerekem már nagyobb, elkéstem ezzel?”
Nem késtél el. Egy hatéves ugyanúgy figyeli, hogyan beszélsz magadról, mint egy kétéves, a kamasz pedig még élesebben. A mintát bármikor lehet változtatni, a nagyobbaknál csak több idő kell hozzá, amíg átveszik az újat. Az eredmény abban fog látszani, ahogy egy nehéz helyzetben viselkednek.
Mind a három ugyanoda vezet vissza
Nevezd meg, mit érzel, mert ebből tanul a gyereked is. Húzz egy határt, amit fáradtan is tartasz. Mondd ki hangosan, miben vagy jó, hogy legyen mit másolnia.
Mind a három ugyanazon áll: hogy tudd, mi van benned. Mi merít le, mi tölt fel, és mire tudsz építeni. A pozitív gyereknevelés technikái ezen a talajon kezdenek működni.
A gyerekednek olyan anyára van szüksége, aki tudja, mire képes, és ezt meg is mutatja neki. Hibázni fogsz közben, ez természetes, a gyereked pedig abból is tanul.
Hogyan tudok ebben segíteni?
A legtöbb anya sosem térképezte fel magában ezeket a dolgokat. Aztán csodálkozik, hogy a nevelési technikák nála nem működnek, és azt hiszi, vele van a baj.
Ezért készítettem el az Így vess véget az anyai bizonytalanságnak! munkafüzetet.
Végigvezet azon, melyek azok a tulajdonságaid és szokásaid, amiket át szeretnél adni a gyerekeidnek, és mely területeken szeretnél fejlődni. A kitöltése után látod, mire tudsz építeni, és hol érdemes elindulnod.
Ha többet szeretnél tudni arról, hogyan segít ebben az anyai önismeret, olvasd el ezt a cikket is.
GYIK
Mi az a pozitív nevelés?
A pozitív nevelés olyan szemlélet, ami együttműködésre, bizalomra és kölcsönös tiszteletre épül a büntetés és a feltétel nélküli engedelmesség helyett. A szülő meghallgatja a gyerek érzéseit, bevonja a szabályok megalkotásába, és a hibákat tanulási helyzetként kezeli. A gyakorlatban ott dől el a működése, hogy az anyának marad-e ereje végigvinni.
Mik a pozitív nevelés lépései a mindennapokban?
Nevezd meg, mit érzel te, mielőtt a gyereked érzéseit kérdezed. Húzz egy határt, amit kimerülten is bírsz tartani, és a többit engedd el, amíg ez az egy nem megy magától. Mondd ki hangosan az erősségeidet a gyereked előtt, mert a tetteidet utánozza.
Hogyan neveljek magabiztos gyereket?
A gyerek magabiztossága abból nő, amit a szüleitől lát. Amikor azt látja, hogy tudsz beszélni az érzéseidről, hogy a szavad kiszámítható, és hogy hibázás után újra nekifutsz, akkor ezeket tanulja meg. Ezért kezdődik a magabiztos gyerek nevelése az anya saját erőforrásainál.
Mit tegyek, ha kimerült vagyok a nevelési technikákhoz?
Először térképezd fel, mi merít le és mi tölt fel a hétköznapjaidban. A nevelési technikák akkor kezdenek működni, amikor van mögöttük erő. Az Így vess véget az anyai bizonytalanságnak! munkafüzet ebben a felmérésben segít.
