Reggel negyedszer kéred, hogy vegye fel a cipőjét, ő pedig vigyorogva mesél tovább a dínókról. Ilyenkor könnyen kimondod fejben: „Direkt csinálja. Azért, hogy felhúzzon.” Dackorszakban ez a gondolat akár naponta többször is beugorhat, este pedig újra eszedbe jut, amikor végiggondolod, mi történt aznap.
Egy dackorszakos gyerek jó eséllyel még nem tud olyan tervet szőni, amivel szándékosan kihozna a sodrodból. Egy kétéves is észreveszi, ha megváltozik az arcod, és ez kíváncsivá teszi. Az viszont már más, ha be akarna csapni, vagy el akarná hitetni veled, hogy valami másképp van: ehhez értenie kellene, hogy te mást is hihetsz, mint ami valójában igaz. Egy 2001-ben megjelent összegzés szerint (Henry Wellman és munkatársai) a gyerekeknek nagyjából a fele három év nyolc hónapos korára érti meg, hogy a másik ember mást hihet, mint amit ő tud. A dackorszak nagy része még azelőtt zajlik, hogy ez a képesség igazán biztosan működne.
Érdemes viszont arra is ránézni, mikor jut eszedbe a „direkt csinálja”. Legtöbbször akkor ugrik be, amikor már elfogyott a türelmed.
Mit lát a pszichológus a dacos mosoly mögött?
A „direkt csinálja” gondolattal nem vagy egyedül. Közel tíz éve dolgozom pszichológusként, 2018 óta kisgyerekes anyákkal, előtte pedig iskolapszichológusként is sokat beszélgettem szülőkkel. Ez az egyik leggyakoribb mondat, amit tőlük hallok. Anyaként, három fiú mellett én is pontosan tudom, milyen erős ez az érzés egy hosszú nap végén.
A reggeli cipős jelenetet én egy kicsit másképp nézem. Amikor rászólsz, hogy „vedd már fel a cipőt”, ő pedig mosolyogva mesél tovább a dínókról, fejben még mindig ott jár. Nem tud egyik pillanatról a másikra átváltani arra, hogy most már indulni kell.
A háttérben sok minden lehet. Van, hogy próbálgatja, mi történik, ha nemet mond. Máskor ő akar dönteni. Megint máskor egyszerűen csak a figyelmedet keresi.
A próbálgatást a dackorszakban sokszor a nem szóval kezdi: mi történik, ha azt mondom, nem? És ha még egyszer? Az arcod megváltozik, a hangod megemelkedik, és ez a gyerekednek sokkal érdekesebb, mint a cipő vagy a fogkefe. Ha látod rajta, hogy élvezi, az a próbálgatás izgalma, nem az, hogy bántani akar.
Dönteni is mindenről akar: ő szeretné eldönteni, melyik zoknit veszi fel, ki nyomja a fogkrémet és ki nyitja ki az ajtót. És persze pont akkor mondja, hogy „én csinálom”, amikor már indulnotok kellene. Ha pedig te nyitod ki helyette az ajtót, jön a tiltakozás.
Egyszer az egyik fiam újra és újra lerúgta a lábáról a piros cipőt. Először én is azt gondoltam, hogy direkt csinálja. Aztán megkérdeztem tőle, hogy a kéket szeretné-e, és bólintott. Felvette a kéket, és elindultunk.
A figyelmedet is sokszor akkor kezdi keresni, amikor unatkozik. Az egyik fiam is olyankor kezd el produkálni magát és hülyéskedni, amikor olyasmit kell csinálnia, amit un.
Ha a „direkt csinálja” helyett megpróbálod végiggondolni, mi állhat a viselkedése mögött, máris másképp nézel a helyzetre. Ezt nevezem Nézőpontváltásnak a CÉRNA modellben.
Mit árul el rólad a „direkt csinálja”?
Egy nyugodt, kipihent délelőttön ugyanazon a hülyéskedésen még lehet, hogy nevetsz. Egy kialvatlan, feszült reggelen viszont ugyanez már az agyadra megy. Pedig ugyanarról a gyerekről és ugyanarról a hülyéskedésről van szó.
Marieke Beckerman és munkatársai másfél és hatéves gyerekek szüleit vizsgálták, és azt látták, hogy minél nagyobb stresszt élt meg valaki a gyereknevelésben, annál inkább valami negatívat látott a gyereke viselkedése mögött, például rossz szándékot. Akik így látták, saját bevallásuk szerint keményebben is fegyelmeztek.
Ha gyakran jut eszedbe, hogy „direkt csinálja”, nézd meg azt is, mennyire vagy már kimerülve. A tapasztalatom szerint feszülten könnyebb rosszat feltételezni ott is, ahol a gyereked csak próbálgat.
Ezért az is számít, hogy vagy te: mennyit alszol, ettél-e rendesen, érzed-e magad biztonságban, van-e kivel beszélned, megkapod-e azt az elismerést, amire szükséged van. Ezekkel az Alapszükségletekkel a CÉRNA modellben is külön foglalkozom. Ha tartósan hiányoznak, egyetlen technika sem tudja pótolni őket.
Miért érzed úgy, hogy a gyereked direkt bosszant?
A fáradtság mellett a környezet is erősíti ezt a gondolatot. „A mai gyerekek olyan dacosak.” „Kell egy határozott kéz.” „Ha jól nevelnéd, hallgatna rád.” Ezt hallod a rokontól, a szomszédtól, a játszótéren, és egy idő után könnyű elhinni, hogy a nevelés harc, amit meg kell nyerned.
A saját gyerekkorod gyakran rá is erősít erre. Ha neked gyerekként nem lehetett visszabeszélni, most könnyen fenyegetésnek éled meg, amikor a gyereked visszabeszél. Ilyenkor észre sem veszed, hogy a szüleid mondatai jönnek elő belőled, és már te is olyan hangon szólsz rá, amitől utólag rosszul érzed magad.
Van, akinél ennek mélyebb oka is van. A munkám során gyakran találkozom olyan anyákkal, akik nagyon erősen hisznek a büntetésben: ha a gyerek rosszat csinál, annak következménye kell legyen. A sématerápiában ezt büntető készenlét sémának nevezik. Ebben a sémában könnyebb azt érezni, hogy a hibákért büntetés jár, másoknak és saját magadnak is. A tapasztalatom szerint ilyenkor a gyerek viselkedésében is hamarabb látod azt, hogy „ezt biztosan direkt csinálja”. A kiabálás után pedig ugyanez a szigor fordul befelé, és azt mondja, hogy rossz anya vagy. Ha azt veszed észre, hogy ez a szigor nagyon erősen működik benned, ezen terápiában is lehet dolgozni.
Amikor egy anya azt mondja nekem, hogy a gyereke direkt csinálja, először mindig visszakérdezek: biztos, hogy ártani akart? Nem lehet, hogy valami egészen más volt mögötte?
Utána megnézzük, mit szeretnél elérni az adott helyzetben: azt, hogy a gyerek megijedjen, vagy azt, hogy együttműködjön veled. Ha az együttműködés a cél, azt is megnézzük, hogyan értheti meg a gyerek ijesztgetés nélkül, mi a fontos neked. Itt az is számít, milyen anya szeretnél lenni.
Amikor a dackorszak harccá válik
Amíg azt hiszed, hogy direkt csinálja, hangosabban szólsz rá. Ő erre ugyanolyan hangosan felel, mert kiakad attól, hogy felemelted a hangod. Te ezt újabb provokációnak látod, és kezdődik minden elölről.
Ez egy nap alatt többször is megtörténhet. Reggel a cipő miatt feszültök egymásnak, délután a boltban a csokinál, este pedig a fogmosásnál. Egy idő után már minden ilyen helyzetben azt érzed, hogy neked kell győznöd, különben elveszíted a tekintélyedet. Estére mindketten kimerültök. Te úgy látod, hogy a gyereked egyre lehetetlenebb, ő pedig azt éli meg, hogy anya egyre többet kiabál.
Amikor nem kell megnyerned a reggelt
Sokan mondják, hogy „kell egy határozott kéz”. Én inkább azt nézem, hogyan tudsz úgy határt tartani, hogy közben ne kelljen harcolnod. A piros cipőnél a határ az volt, hogy cipőben megyünk el otthonról. Abban, hogy melyik cipőben, már a fiam dönthetett, és ettől a határ semmit nem gyengült.
Ha nem ellenfelet látsz a gyerekedben, a cipő miatt sem érzed úgy, hogy bizonyítanod kell a tekintélyedet. Kitarthatsz amellett, ami neked tényleg fontos, és a határaidat is nyugodtabban tartod, mert nem kell minden helyzetben vitában megvédened őket. A gyereked pedig azt tapasztalja, hogy lehet nemet mondania anélkül, hogy rögtön kiabálás lenne belőle.
Este kevesebb olyan pillanatot pörgetsz vissza magadban, amin utólag rágódsz, és magadat sem kell büntetned azért, ami reggel történt.
Gyakori kérdések a dackorszakról
Fáradtan hamarabb elfogy a türelmed, és akaraterővel nehéz pótolni, ami közben elfogyott belőled. Ezért érdemesebb azt nézni, mi hiányzik most neked, mint a türelmedet hibáztatni. Arról, miért nem elég a türelmedben bízni, külön cikket írtam.
A dackorszak nagy részében még nem manipulál. Ahhoz, hogy tudatosan manipuláljon, ki kellene használnia, hogy te mást is hihetsz, mint ami igaz, és ez a képesség ebben az életkorban még alakul. Az, hogy kíváncsi a reakciódra, még nem manipuláció.
Nem. Ugyanúgy lehetnek határaid, csak úgy tartod őket, hogy a gyereked könnyebben együtt tudjon működni veled.
Ha ráismertél a saját reggeleidre
Ha ismerős a cipős reggel, és estére úgy érzed, hogy az egész nap konfliktusokból állt, a Mielőtt elszakad a cérna tanfolyamot neked állítottam össze. A CÉRNA modellre épül, amivel a klienseimmel is dolgozom.
A cipős reggelek persze megmaradnak, de a tanfolyam után már másképp tudsz rájuk nézni. Amikor beugrik a „direkt csinálja”, könnyebben meglátod mögötte a kisgyereket, aki próbálgat, dönteni akar vagy a figyelmedet keresi. A tanfolyamon az is kiderül, hogy a kiborulásaid mögött sokszor elfogyott tartalékok állnak, és nem veled van a baj.
