Kiabálás a gyerekkel altatáskor: mitől fogy el a türelmed?

Olvasási idő: 6 perc

Altatáskor attól a lépéstől fogy el a türelmed, ami nálatok a legnehezebb, és ez családonként más: van, akinél a fürdés előtti huzavona, és van, akinél a lefekvés utáni kérések. Ezért nem sokat ér egy olyan altatási tipp, amit egy másik család gondjára találtak ki. Ha nálad a fogmosásnál fogy el a türelmed, hiába cseréled meg a mesék sorrendjét.

Fürdés előtt tíz percig tart a huzavona, mert a gyerek még játszani akar. A fogmosásból veszekedés lesz. Lefekvésnél kér vizet, aztán mesét, aztán megint vizet.

Egy-egy kiabálás után sokszor azt gondolod, hogy csak jobban kellene akarnod. Pedig hiába fogadod meg újra és újra: a puszta elhatározás kevés ahhoz, hogy altatáskor ne kiabálj. Egy korábbi bejegyzésemben már végigvettem, miért fogy el az anyai türelem.

Melyik lépésnél kezdesz kiabálni a gyerekkel?

A CÉRNA modell öt területéhez öt kérdés tartozik. Ezekkel megkeresheted, mitől kezdesz kiabálni a gyerekkel a nehéz lefekvéseknél. A modellre épül a Mielőtt elszakad a cérna tanfolyamom is: azért dolgozunk vele, hogy ritkábban fogyjon el a türelmed, és ha mégis elfogy, hamarabb találj vissza magadhoz.

Terület	A kérdés
Célok	„Most az a fontosabb, hogy igazam legyen, vagy hogy nyugalom legyen köztünk?”
Éberség	„Miből veszem észre magamon időben a feszültséget?”
Rutinok	„Mi a lefekvés sorrendje, amihez tartjuk magunkat?”
Nézőpontváltás	„Mit üzen a gyerekem a viselkedésével?”
Alapszükségletek	„Mi hiányzik most nekem, és mi a gyerekemnek?”

Nem kell egyszerre mind az öt kérdéssel foglalkoznod. Elég azzal kezdened, amelyiknél a legtöbbször elakadsz. Ha ott egyetlen dolgon változtatsz, és kitartasz mellette, a gyerekednek is lesz ideje megszokni az új rendet. Neked pedig nem kell minden nehéz lefekvés után elölről kezdened az egészet: rágódás helyett végiggondolhatod a kérdéseket, és megértheted, mi történt.

Mi a fontosabb altatáskor: hogy igazad legyen, vagy hogy nyugalom legyen köztetek?

A dühös pillanatban legtöbbször csak arra reagálsz, ami épp előtted van: a gyerekre, aki ellenkezik, a kiöntött vízre, a saját fáradtságodra. Ilyenkor könnyen mondasz olyat, amit később megbánsz.

Egy feszült lefekvés közepén elsőre talán csak annyit szeretnél, hogy a gyerek végre szót fogadjon. Utólag viszont inkább az számít, hogyan ért véget köztetek ez a nap.

Amikor fogy a türelmed, felteheted magadnak ezt a kérdést: „Most az a fontosabb, hogy igazam legyen, vagy hogy nyugalom legyen köztünk?” Mire végiggondolod, eltelik egy kis idő, és már ennyi is elég lehet ahhoz, hogy ne az első indulatod szerint szólalj meg.

Ha tudod, mit szeretnél a lefekvéstől, a feszült pillanatban van mihez igazodnod. A „nem fogok kiabálni” fogadalomból csak az derül ki, mit ne csinálj, és amikor mégis kiabálsz, kudarcnak éled meg. Ha viszont az a célod, hogy a gyereked nyugodtan aludjon el, közben nem kell mindenhol helytállnod, és kevesebb dolog miatt húzod fel magad.

Kisebb céllal is kezdheted. Ha például annyit tűzöl ki célul, hogy ezen a héten veszekedés nélkül teljen a fogmosás, hamarabb érzed, hogy sikerült valami, és ettől lesz erőd folytatni. Ha a párod is tudja, mi a célod, a feszült pillanatban nem egyedül kell emlékezned rá. Egy nagyobb gyerekkel közösen is kitalálhatjátok, mitől érzitek jól magatokat otthon, és így ő is tudja, hogy számít, amit gondol.

Ha pedig egy lefekvés mégis félresikerül, akkor sem érzed vesztesnek magad csak azért, mert tele maradt a mosogató, vagy a gyerek még egyszer kért vizet. Tudod, mi volt a fontosabb.

Miből veszed észre, hogy fogy a türelmed?

Mielőtt dühös leszel, többnyire ott van már néhány apró jel, csak a rohanásban könnyű átsiklani felettük. Egy részüket magadon veszed észre, a többit magad körül.

Van, akinek először egy gondolat jut eszébe: „már megint”, „nem bírom tovább”, „miért mindig én”. Más először máshogy viselkedik: kapkodni kezd, rövidebben válaszol, vagy hirtelen minden apróság irritálja. Ha ismered a saját jeleidet, időben észreveheted őket, és még azelőtt meg tudsz állni, hogy felemelnéd a hangod.

A dühös gondolat mögött sokszor egy sebezhetőbb érzés van. Ha az jár a fejedben, hogy „Már megint tiszteletlen velem”, lehet, hogy megbántódtál, vagy félsz, hogy elveszíted az irányítást. A „Nem igaz, hogy nem bírja kiabálás nélkül végigcsinálni” mögött tehetetlenség áll, a „Más anyáknak sokkal könnyebben megy” mögött pedig az, hogy kevesebbnek érzed magad náluk. Ha ki tudod mondani magadnak, mit érzel a düh alatt, a gyerek viselkedése helyett azzal foglalkozhatsz, ami fáj.

A jelek egy részét a környezetedben veheted észre. Ha a háttérben szól a tévé, mindenhol játékok hevernek, és folyamatos a zaj, észre sem veszed, hogy elfáradsz, és a lefekvésre már kevesebb türelmed marad. Egy rendezettebb, csendesebb szobában később szokott elszakadni a cérna.

Külön bejegyzésben írtam arról is, miért kiabálsz, ha sokáig magadban tartod a feszültséget.

Miért kiabálsz lefekvéskor mindig ugyanannál a lépésnél?

Ha a türelmed újra és újra ugyanannál a lépésnél fogy el, a huzavonánál, a fogmosásnál vagy a sokadik pohár víznél, az nem a te kudarcod. Ilyenkor a lefekvés sorrendjével lehet valami gond, és ezt meg lehet találni. Már az is megkönnyebbülés, hogy nem kell minden alkalommal a saját türelmedben keresned a hibát.

Ha a sorrend mindig ugyanaz, a gyerek tudja, mi után mi jön, és nem kell találgatnia, mit vársz tőle. Így ritkábban kezd ellenkezni. Neked is ritkábban kell külön szólnod, és nem megy el annyi erőd arra, hogy újra és újra meghúzd a határt.

Miért hisztizik a gyereked lefekvés előtt?

Ha a gyereked lefekvés előtt hisztizik, könnyű úgy érezni, hogy provokál, és csak egy gondolat jár a fejedben: „Direkt csinálja.” Ha ezt elhiszed, érthető, hogy ingerülten reagálsz. A viselkedése lehet elfogadhatatlan, te mégis többféleképpen válaszolhatsz rá.

Feltehetsz magadnak egy másik kérdést is: mit üzen ezzel? Az első magyarázat mellé keress még legalább kettőt. Lehet, hogy fáradt. Talán túl sok inger érte. Az is lehet, hogy alig voltatok együtt, és most jelzi, hogy szüksége van rád. Mire eljutsz a harmadikig, talán már nem vagy olyan dühös, mint az első pillanatban. És lehet, hogy éppen ezek egyike az igazi ok.

Dühösen könnyen csak két lehetőséget látsz: vagy ráordítasz, vagy megadod magad. Ha viszont más magyarázatot is találsz a viselkedésére, akkor már másképp is reagálhatsz: megtartod a határt, és közben a gyereked felé fordulsz.

A fürdés előtti huzavonánál talán ez jár a fejedben: „Fáradt vagyok, csak nyugalmat szeretnék, ő meg szórakozik velem, és semmibe veszi, amit kérek.” Ugyanez egészen máshogy néz ki a gyereked szemszögéből. Az ő fejében ez így szólhat: „Most építettem fel a legszebb tornyomat, és anya hirtelen véget akar vetni a játéknak. Nem akarom abbahagyni, félek, hogy holnapra szétesik.” Ha egy barátnőd figyelne titeket, talán ezt mondaná: „Két fáradt embert látok. Az anya rendet és pihenést szeretne, a gyerek még egy kis játékot.”

Ha megértéssel fordulsz felé, azt a gyereked is megérezheti, és akkor neki sem kell annyira védekeznie. Te pedig már arra felelsz, ami a viselkedése mögött van, például egy öleléssel.

Azt is elképzelheted, hogyan mesélnéd el ezt a lefekvést egy év múlva egy barátnődnek. Valószínűleg nem az lenne a lényeg, hogy hányszor kért még vizet, vagy hogy nem akarta felvenni a pizsamáját.

Mi hiányzik most neked és a gyerekednek?

Ha a lefekvésnél dühös leszel, a düh mögött gyakran az áll, hogy már régóta kimarad valami, amire igazán szükséged van. Arról, mit jelezhet még az anyai düh, egy másik cikkemben részletesen írtam.

💡 A düh nem ellenség, hanem jelzés.

Először a saját szükségleteidet nézd meg: mi az, ami nálad hetek óta kimarad?

A gyereked akkor érzi magát biztonságban, ha kiszámítható a sorrend. Neked pedig az ad biztonságot, ha nem kell a háttérben egy megoldatlan gondon rágódnod. Amíg azon jár az eszed, a lefekvésnél kevesebb erőd marad a gyerekedre.

Ha régóta semmi időd nem marad magadra, a hiszti közepén még egy jó módszer is nehezen jut eszedbe.

Azt is gondold végig, hogy a gyereked eleget aludt-e, evett-e rendesen, mozgott-e, és volt-e ma olyan közös percetek, ami nem az öltözésről vagy a fogmosásról szólt.

Mi volt egy hiszti mögött?

Egy kliensem régebben minden hisztit úgy élt meg, mintha a gyereke szándékosan meg akarná őrjíteni. Egyszer, amikor épp felemelte volna a hangját, eszébe jutott a kérdés: „Mit üzen ezzel?” És hirtelen látta, hogy aznap egyetlen közös pillanatuk sem volt. Siettek, a gyerek oviban volt, hazafelé ő telefonált. Leült mellé, és azt mondta neki: „Hiányoztál ma.” A gyerek tíz másodperc alatt megnyugodott.

A gyerek a hisztivel néha egy kis figyelmet kér, csak még nem tudja másképp elmondani, mire van szüksége. A kliensemnél aznap a közös idő hiányzott, nálatok lehet, hogy egészen más.

Mi van, ha altatáskor mégis rákiabáltál a gyerekre?

Nehéz lefekvések ezután is lesznek, és lesz, amikor mégis kiabálsz. Ilyenkor az segít, ha visszamész a gyerekedhez, és megbeszélitek, mi történt.

A Mielőtt elszakad a cérna tanfolyamon a CÉRNA modellel tanulod meg, hogyan előzd meg a dühöt.

Gyakori kérdések a kiabálásról altatáskor