Miért nem elég a pozitív gondolkodás egy nehéz napon?

Olvasási idő: 6 perc

A pozitív gondolkodásról ugyanazt olvasod minden motivációs könyvben és idézetben, és ugyanezt hallod a nagy színpadokon az előadóktól: a hozzáálláson múlik minden, neked csak választanod kell a boldogságot. Senki nem kérdezi meg, hogyan jutottál el a mai délutánodig. Ebben szerintem több a marketing, mint a pszichológia. Engem az háborít fel, hogy ezt pont az anyáknak adják el, akik egy újabb kudarc után még inkább magukat hibáztatják.

Fél öt van, most értetek haza az oviból. A váltóruha még ott van a táskában, a gyerek túlpörögve rohangál a nappaliban, te pedig reggel óta feszült vagy. Felidézed, amit ezerszer hallottál: „Gondolkodj pozitívan, örülj, hogy egészségesek vagytok.” Meg is próbálod. Tíz perccel később mégis felemeled a hangod, és utána rosszabbul érzed magad, mint előtte.

Ezt a történetet sokszor hallom, főleg a közös munka elején. A pozitív gondolkodás csak egy a megküzdés eszközei közül. Egy nehéz délutánon ennél több eszközre van szükséged, és ha csak ezzel próbálkozol, nem marad hely arra, amit érzel.

A technikákat ismered. Olvasol, podcastot hallgatsz, és pontosan tudod, mit mondanál egy barátnődnek ugyanebben a helyzetben. Egy rossz napon mégis csak találgatod, melyikre van szükséged abban a percben, és a végén ahhoz nyúlsz, amit a legtöbbször hallottál. Akkor tudod eldönteni, mihez nyúlhatnál még, ha látod, mi történik éppen veled.

Miért hiszed el, hogy minden a hozzáálláson múlik?

Az az ígéret, hogy minden a hozzáálláson múlik, pofonegyszerű, és épp ettől vonzó. Ugyanezt hallod a nagymamától, a barátnődtől és a szomszéd anyától is. Amit ennyien mondanak, azt könnyű elhinni.

A közösségi médiában pedig ott vannak azok az anyák, akik hajnalban meditálnak, és mosolyogva pakolják a reggelit, mintha nekik semmi nem lenne nehéz. Arra jutsz, hogy a többiek jobban csinálják, és közben csak annyit látsz belőlük, amennyit megmutatnak.

Egy nehéz délutánon a „gondolkodj pozitívan” mondattal nem mindig jutsz előrébb, és a többi népszerű tanácsból sem tudod meg, mit kezdj azzal, ami éppen veled történik.

Hova vezet a hónapokig erőltetett jókedv?

A konzultációkon újra és újra ugyanazt a mintát látom, és legtöbbször a bűntudattal kezdődik. Van egy rossz napod, este a fürdetésnél alig állsz a lábadon, és azon gondolkodsz, miért nem tudsz végre pozitívabb lenni. Onnantól már azt kérdezed magadtól, miért vagy ilyen. A végén azt is szégyelled, hogy egyáltalán rosszul érzed magad.

Amikor a jókedv az alapelvárás, a dühöt, a frusztrációt és a szomorúságot is hibának éled meg. Azt akarod, hogy tűnjenek el, és ritkán jutsz el odáig, hogy megnevezd őket. Egy héten többször is így jársz: reggel a készülődésnél, hazafelé menet, vacsora közben.

Hiába próbálkozol, nem leszel jobban, és egy idő után feladod. Arra jutsz, hogy veled van a baj, és másnap ugyanott tartasz, ahol előző nap.

Hosszú távon érzelmileg kimerülsz, és már ahhoz sincs erőd, hogy az érzéseiddel foglalkozz. A napjaid nagy részében csak túlélni próbálsz. A kiégésnél a legtöbben a munkahelyre gondolnak, pedig itthon is kimerülhetsz. Csak itthon nem tudsz felmondani, és szabadságra sem mehetsz. A klienseim közül sokan hosszú ideig élnek így, mielőtt bárkinek szólnának róla. Nem velük van a baj, és nem is veled. Ennyi nehéz napot senki nem bírna ki egyetlen eszközzel.

A hónapok óta tartó kimerültséggel már szakemberhez kell fordulnod, egy blog vagy egy kurzus ehhez kevés.

Mikor lesz a pozitív gondolkodásból toxikus pozitivitás?

Amíg a „nézd a jó oldalát” mellett azt is kimondod, amit érzel, addig hasznos eszköz. Ha a jó oldalnál megállsz, a nehéz érzésed a helyén marad, csak nem nézel rá.

A jó oldalt persze nem hiába keresed. A bevezető beszélgetéseken ezt szoktam elmondani: az őseink úgy maradtak életben, hogy a rosszat vették észre hamarabb, csak ma már jóval kevesebb mamut jön velünk szembe. A jót ezért külön is érdemes keresned.

Egy kapkodós reggel után például azt mondod magadnak, hogy legalább időben kiértetek, és vannak, akiknek nehezebb. A mondat igaz, a reggeli feszültséget viszont délutánig magadban hordod. Amikor emiatt már azt sem engeded meg magadnak, hogy feszült legyél, a pozitív gondolkodásból toxikus pozitivitás lesz.

Nóra fél évig tartott egy cetlit a fürdőszoba tükrén a „Jó anya vagyok” mondattal. Minden reggel elolvasta, és minden reggel egy kicsit rosszabbul lett tőle, mert az előző estére gondolt. A hibát magában kereste, és úgy gondolta, kevés benne a kitartás. A mondatot végig jónak tartotta. A közös munkánk alatt kicseréltük egyetlen másikra: „Ma is odamegyek hozzá, ha elrontok valamit.” Két hét múlva Nóra azt mondta, ezt érzi először igaznak, mert ezt tényleg meg tudja csinálni.

Mihez nyúlhatsz még egy nehéz délutánon?

A pozitív megküzdésben a nehéz érzéseidnek is van helye, és van mit kezdened velük. A legtöbbünknek gyerekkorában senki nem tanította meg, hogyan mondjuk ki, amit érzünk, hogyan lépjünk egy rossz helyzetben, és hogyan kérjünk segítséget szégyen nélkül. A klienseim is gyakran itt akadnak el, bár ezt torzítva látom, mert hozzám azok jönnek, akiknek a hálanapló kevés volt. Amit gyerekként nem tanultál meg, azt felnőttként még bőven megtanulhatod.

Hogy mi történik éppen veled, azt az Érzelmi Elsősegély módszerben a felmérés lépésénél nézed meg. Először egyetlen szóval megnevezed az érzést. Ehhez ott van az Érzelemkör, mert a „senki nem segít” még gondolat, a magány és a csalódottság viszont már érzés. Utána végiggondolod, hogy az érzéseiddel van dolgod, vagy magával a helyzettel.

💡 Ha az érzéseiddel van dolgod, más eszközt használsz, mint amikor a körülményeiden kell változtatnod.

Amíg feszült vagy, nehezen látod, mit tehetnél, ezért előbb az érzéseddel foglalkozol. Ha viszont a körülményeiden kell változtatnod, hiába vagy türelmes magaddal, másnap ugyanabba futsz bele. Egy nehéz délutánon három eszköz szokott beválni: az önegyüttérzés, egy megbízható ember és az értékeid.

A belső feszültségnél az önegyüttérzéssel kezdheted. Abban a percben, amikor elrontottál valamit, úgy beszélsz magaddal, ahogy egy jó barátnőddel beszélnél, ha ő rontotta volna el. Közben megkeresed, mitől lesz elviselhetőbb ez a perc. Van, hogy elég mondanod magadnak egy mondatot, van, hogy két percre kimész a szobából, és van, hogy felhívod a testvéredet.

Ha a helyzeten kell változtatnod, az értékeidből indulhatsz. Végiggondolod, milyen anya szeretnél lenni, és megnézed, ebből mi fér bele ezen a délutánon. Néha annyi, hogy leülsz egy percre a gyereked mellé. Máskor megkéred a párodat, hogy segítsen, elhalasztod, ami várhat, vagy kimondod, mire van szükséged. Elég egy apró lépés, az egészet ráérsz később megoldani.

Mindkét esetben jó, ha van kivel beszélned. Néha már beszélgetés közben rájössz, mit csinálj. Egy megbízható ember ítélkezés nélkül végighallgat, és akkor van rá a legnagyobb szükséged, amikor azt érzed, hogy mindent neked kell megoldanod. Az a legnehezebb, hogy szólj neki. Lilla hónapokig nehezen viselte, hogy a gyereke folyton rajta lóg, és állandóan hozzáér. Sokáig azzal intézte el magában, hogy örülnie kell, hiszen végre megszületett a baba. Ettől csak rosszabbul érezte magát, mert az érintés ugyanúgy sok volt neki. Amikor ezt kimondta a párjának, a párja végighallgatta, és megbeszélték, hogy az esti fürdetés a párjáé.

Eszter hónapokon át este tízkor próbált fejben megoldani egy reggeli konfliktust. Nálam jött rá, hogy azokban a percekben a bűntudattal van dolga, ami a reggel után benne maradt, a reggeli helyzet pedig estére már lezárult. Azóta megnevezi az érzést, ad neki néhány percet, a megoldást pedig másnapra hagyja.

Mi van, ha a feszült percben nem gondolsz arra, mit érzel?

Az ovi utáni óra ugyanolyan hangos marad, és lesznek estéid, amikor alig várod a lefekvést. Egy ilyen délutánon ritkán gondolsz arra, hogy megkérdezd magadtól, mit érzel, mert elsőre azt csinálod, amit megszoktál, és mire észbe kapsz, már fel is emelted a hangod. Este aztán sorra veszed, mit rontottál el. Közben a jó tanácsokat rég összegyűjtötted, vagyis kitartásod van, csak azt nem tudod még, melyik tanácshoz mikor nyúlj.

Be lehet gyakorolni, hogy egy feszült percben megkérdezd magadtól, mit érzel. Az Érzelmi elsősegély minikurzusban az Érzelmi Elsősegély módszert tanítom, és végigmegyünk azon, hogyan mérd fel egy feszült percben, hogy az érzéseiddel vagy a helyzettel van dolgod, és mit csinálj utána mindkét esetben. A lépéseket nyugodt időben gyakorolhatod be, hogy egy nehéz délutánon is eszedbe jussanak.

A pozitív gondolkodást közben nyugodtan megtarthatod az eszközeid között.

Gyakori kérdések a pozitív gondolkodásról