Egyik kliensem sokáig biztos volt benne, hogy ő egyszerűen türelmetlen anya. Aztán együtt átnéztük a dühnaplóját. Kiderült, hogy szinte mindig akkor kiabált a gyerekeivel, amikor a férje túlórázott, és ő szinte mindent egyedül csinált.
A gyerekek veszekedéséről a hozzám forduló anyák is így beszélnek: türelmetlennek tartják magukat. A saját kérdőívemben az egyik anya ezt írta: „Sokszor érzem magam eszköztelennek.” Egy kliensem pedig így fogalmazott: „Ismerek egy sereg légzőgyakorlatot, de a feszült pillanatokban egyetlen módszer sem jut eszembe.” Szerintem a türelmetlenség csak a végén jön. Előtte tehetetlennek érzed magad, mert sokadszor éled át ugyanazt. A feszült pillanatban pedig egy mondat sem jut eszedbe, amit magadnak mondhatnál.
A testvérek közötti veszekedés a családi élet része. A vitáikból tanulják meg, hogyan álljanak ki magukért, és hogyan egyezzenek meg egymással. Közben azt is figyelik, mit csinálsz te, amikor összevesznek. Ha higgadtan mész oda hozzájuk, tőled látják, hogy feszülten is lehet kiabálás nélkül beszélni. Neked pedig utána nem kell azon gondolkodnod, miért lettél megint te a leghangosabb a szobában.
Mi gyűlik fel benned, mire a gyerekek összevesznek?
A gyerekek vitája ugyanolyan hangos, akár nyugodt vagy, akár már feszült. Neked viszont egészen más bemenni hozzájuk, ha addigra már sok minden történt veled. Mire a gyerekek összevesznek, sokszor már rég feszült vagy, és a vitájuk már csak az utolsó apróság, amitől kiborulsz.
Elég hozzá egy apróság is: egy harmadszor elismételt kérés, egy kiborult bögre kakaó, egy szőnyegen felejtett LEGO-kocka. Máskor ugyanettől nem borultál ki, ezért most magadat kezded hibáztatni. Hogy mi okozza a feszültséget, az anyánként nagyon különböző. A kérdőívemben a lassan gyűlő düh volt a leggyakoribb válasz, de nem mindenkinél van így.
A felgyűlt feszültséghez sokszor az is hozzájön, amire te különösen érzékeny vagy. Téged talán az húz fel, ha úgy érzed, nem figyelnek rád. Mást a folyamatos zaj fáraszt le, vagy az, hogy pont akkor szólítják, amikor végre leült. Két veszekedő gyerek mellett egyszerre több ilyen dolog is próbára teheti a türelmedet. Azt, hogy hogyan lesz a kimerültségből kiabálás, egy másik bejegyzésben részletesen leírtam.
A kliensem is sokáig magában kereste a hibát, a naplóból viszont az derült ki, hogy nem kapott elég segítséget. Nálad lehet, hogy mások az okok. Ha kiderül, mitől leszel ingerültebb, előre kitalálhatod, mit csinálsz másképp, amikor legközelebb ugyanez történik. Van, akinek az segít a legtöbbet, ha átgondolja a teendőit, másnak az, ha valaki átvállalja tőle a felelősség egy részét. A kliensemnek az volt a fontos, hogy még azelőtt elmondja a párjának, mire van szüksége, mielőtt egyedül marad a gyerekekkel.
Miért leszel türelmetlen anya a sokadik vitánál?
Az első veszekedésnél még leguggolsz közéjük, és türelmesen végighallgatod mindkettőt. A harmadiknál már a hangod is más. A sokadiknál, amikor ugyanazon a játékon, ugyanazzal a mondattal kezdik újra, már nemcsak arra az egy vitára reagálsz, ami előtted zajlik. A hangodban benne van az összes előző is, és az a gondolat, hogy hiába mondtad el annyiszor, megint ugyanott tartotok.
A hozzám forduló anyák leggyakrabban ezeket gondolták közvetlenül a kiabálás előtt:
„Nekem kell igazságot tennem.”
„Ha most nem lépek közbe, elfajul a helyzet.”
„Egy jó anya gyerekei nem veszekednek ennyit.”
„Direkt csinálják, hogy felbosszantsanak.”
Ezekkel a gondolatokkal magadra veszed a vitájukat, és ha nem sikerül rendet tenned, azt anyaként a saját kudarcodnak éled meg. Ha közben azt is hiszed, hogy direkt csinálják, még dühösebb és tehetetlenebb leszel. Így indulsz el a szobájuk felé, és mire odaérsz, már rossz anyának érzed magad, amiért fáraszt az állandó fegyelmezés. Bent felemeled a hangod, és a saját kiabálásodtól is feszültebb leszel. Aztán jön a következő gondolat: már semmit nem tudsz irányítani. Ettől még jobban felhúzod magad, és egyre nehezebben állsz meg.
Néha egy mélyebb félelem is ott van mögötte: attól tartasz, hogy a gyerekeid olyannak emlékeznek majd rád, amilyen a te édesanyád volt a nehéz pillanatokban. Ezt nem szeretnéd továbbadni, ezért egy-egy kiabálás után még jobban hibáztatod magad. Ha egy dühös pillanatban a szüleid mondatai szólalnak meg benned, arról egy másik bejegyzésemben bővebben olvashatsz.
A kiabálás előtti gondolatot még azelőtt észreveheted, hogy az ajtóhoz érnél, és akkor marad egy pillanatod, mielőtt kiborulsz. Megkérdezheted magadtól: „Biztos, hogy ez most rám tartozik? Tényleg nekem kell megoldanom, vagy meg tudják oldani ők is?” Azt is végiggondolhatod, mit érezhetett a vitában a nagyobbik, és mit a kisebbik. Akkor már két kisgyereket látsz magad előtt, akik még tanulják, hogyan kell vitatkozni, és könnyebben leguggolsz közéjük, ahelyett hogy kiabálnál.
💡 A kiabálás előtti gondolatot egy nyugodt pillanatban könnyebb észrevenni, mint a gyerekszoba ajtajában.
A válaszaidból aztán pontosabban is megfogalmazhatod, amit gondolsz. A „Direkt csinálják” helyett például ezt mondhatod magadnak: „Nem szándékosan csinálják, egyszerűen még nem tudják irányítani a viselkedésüket.” Vagy ezt: „Ez most egy nehéz pillanat, de biztonságban vagyunk.” Az új mondat akkor jut eszedbe, ha már korábban végiggondoltad, mi járt a fejedben közvetlenül a kiabálás előtt, és melyik gondolatod jön elő újra és újra.
Ha semmi nem jut eszedbe, szólhatsz a gyerekeidnek, hogy szükséged van egy percre. Annak, amelyikük ilyenkor nagyon ragaszkodik hozzád, ennyit mondhatsz: „Látom, hogy most neked is nehéz. Én most egy picit csendben maradok, utána újra rád fogok figyelni.”

Miért akarsz igazságot tenni a gyerekek veszekedésében?
Testvérvitánál könnyen úgy érzed, hogy igazságot kell tenned: ki kell derítened, ki volt a hibás, aztán rendet kell csinálnod. A klienseim ilyenkor attól tartanak, hogy ha nem lépnek közbe, a kisebbik alulmarad, a vita elfajul, vagy azt mutatják vele, hogy nem foglalkoznak eleget a gyerekekkel. A gyerekek viszont éppen ezekben a vitákban gyakorolhatják, hogyan egyezzenek meg egymással felnőtt segítsége nélkül.
Amikor bíróként mész be, egyszerre kiabálnak, és mindkettő azt állítja, hogy a másik kezdte. Akármelyiküknek adsz is igazat, gyakran semmi nem oldódik meg, és mire döntesz, könnyen már mindenki üvölt, te is. Közben arra figyelsz, ki mit csinált. A gyerekeidnek viszont először az számít, hogy érezzék, figyelsz rájuk: látod, hogy az egyikük dühös, a másikuk megbántódott. Amíg ezt nem érzik, arra sem figyelnek oda, amin változtatni szeretnél.
Attól, hogy nem te döntöd el, ki a hibás, még nem engedsz meg mindent. A kereteket kedvesen és határozottan tartod, és közben bízol a gyerekeidben.
Egy kliensemnél a kisebbik fiú újra és újra szétszedte, amit a nagyobbik épített, és a kliensem minden alkalommal bement hozzájuk, hogy kiderítse, ki a hibás. Egyszer, mielőtt bement volna, észrevette, mennyire feszült, és megállt egy pillanatra. Bent leguggolt közéjük, és nem döntötte el, kinek van igaza. Kimondta, hogy a nagyobbik dühös, mert tönkrement, amit épített, a kisebbik pedig vele szeretett volna játszani. A gyerekek megnyugodtak, és maguk egyeztek meg. Később, amikor mindenki nyugodt volt, azt is megbeszélték, mi legyen legközelebb, és azóta ritkábban vesznek össze ezen.
Sok családban mindig ugyanaz a szülő tesz rendet. A kérdőívemben az egyik anya a közös nevelésről ezt írta: „Mindig én vagyok a szigorú.” Ha a testvérvitákban mindig te teszel igazságot, a gyerekek is tőled várják, és legtöbbször a kiabálás is neked jut. Egy másik anya a kérdőívben így írta le, mit tapasztal a gyerekénél: „az állandó ellenkezés, hogy azért se azt csinálja, amit mondok”.
Az is lehet, hogy a testvérek a figyelmedért versenyeznek. Egy anya a kérdőívemben ezt írta a legnagyobb kihívásának: „Megadni azt a türelmet és gondoskodást a második babának, mint ami az elsőnek is kijutott.” Ha két gyereknek kell rajtad osztoznia, a vitájuk egy része a figyelmedről is szólhat.
Rudolf Dreikurs pszichiáter szerint a gyerek viselkedésének lehet olyan célja, amiről ő maga sem tud. Erre a saját érzésedből következtethetsz, de ebből sem tudhatod meg biztosan, miért csinálja. Ha veszekedés közben inkább bosszús vagy, megnézheted, nem a figyelmedet keresik-e. Ha dühöt és fenyegetettséget érzel, azt nézheted meg, nem veled vitatkoznak-e arról, ki dönt. Testvérvitánál ez csak egy lehetséges magyarázat a sok közül. Ha ez a magyarázat illik arra, ami nálatok történik, abból azt is megértheted, mire van szükségük tőled. Ha a kereteken belül választhatnak, például hogy ki kezd a játékkal, vagy melyikük mit visz el belőle, ők is beleszólhatnak a döntésbe.

Mit tehetsz, ha mégis kiabáltál?
„Ha már kiabáltam, kudarcot vallottam.”
Kiabálás után legtöbbször bűntudatod van, mert egészen máshogy viselkedtél, mint ahogyan anyaként szeretnél.
A gyerekeidnek nehéz, ha a kiabálás után senki nem megy vissza hozzájuk. Testvérvitánál ráadásul gyakran mindketten kaptak belőle, ezért mindkettőjükhöz visszamész, leguggolsz, és nyugodt hangon jelzed nekik, hogy újra ott vagy. Ha engedik, egyenként meg is ölelheted őket. Aztán röviden, védekezés és magyarázkodás nélkül elmondod nekik, hogy te emelted fel a hangod, és sajnálod. Hogy melyikük kezdte a vitát, az ilyenkor nem kerül elő, mert most arról beszélsz, ami a te részed volt benne.
Így a gyerekeid láthatják, hogy egy felnőtt is hibázhat, és utána rendbe lehet tenni a kapcsolatot. A veszekedés okáról akkor beszélgessetek, amikor már mindenki megnyugodott. Akkor közösen keresitek, mi segítene legközelebb, és a gyerekek is elmondhatják, ők hogyan látták a vitát.
Mit kezdhetsz a visszatérő vitákkal hosszabb távon?
A testvérek ugyanazon a játékon újra összevesznek majd. A kliensem dühnaplójából is kiderült, milyen helyzetekben fogyott el a türelme. Amit előre látsz, arra fel is készülhetsz.
A Mielőtt elszakad a cérna tanfolyamon a CÉRNA modellel tanítom meg, hogyan előzheted meg a dühkitörést az ismétlődő vitáknál.

Amikor egy anya türelmetlennek tartja magát a testvérviták miatt, azt próbálom megérteni, miért érzi magát tehetetlennek. Sokszor az derül ki, hogy a sokadik ugyanolyan vitánál már nem látja, mit csinálhatna másképp.
Gyakori kérdések a gyerekek veszekedéséről
Nem feltétlenül. A sokadik ugyanolyan vitánál a tehetetlenségből könnyen türelmetlenség lesz. Amit a saját természetednek hiszel, arról a dühnaplódból gyakran kiderül, hogy a körülményeidből fakad.
Nem minden vitánál neked kell igazságot tenned. A testvérek a saját vitáikban gyakorolják, hogyan egyezzenek meg egymással, és közben azt figyelik, te hogyan kezeled a konfliktusokat.
Mert úgy érzed, ha most nem teszel rendet, elfajul a helyzet. A rend, amit kiabálással teremtesz, legtöbbször csak addig tart, amíg félnek tőled, és attól még nem szűnik meg, amin összevesztek.
Menj vissza mindkettőjükhöz, és röviden mondd el, hogy te emelted fel a hangod, és sajnálod. Hogy ki kezdte a vitát, arról akkor beszéljetek, amikor már mindenki megnyugodott.







