Kedd reggel kevered a kakaót, és észbe kapsz, hogy a jelet még mindig nem varrtad fel az új váltóruhára. Közben eszedbe jut a benti cipő is, hogy hol vesztek újat, meg a hétvégi szülinap, amire még nincs ajándék. Délután kiborul egy pohár víz az asztalon, és felemeled a hangod.
Este ott ülsz a konyhában, és azon gondolkodsz, mi a baj veled. Reggel még nyugodt voltál, egy kiömlött pohárnál mégis kiabáltál, és már tudod is a magyarázatot: türelmetlen anya vagy.
A délutáni dühkitörésnél viszont sokszor nem a türelmeddel van baj. Reggel óta te tartod fejben a jelet, a cipőt, az ajándékot és még egy csomó mindent, amiről a többiek nem is tudnak. Ezt a munkát senki nem látja, te pedig délutánra kifáradsz tőle. Egy részét le is teheted.
Miért hiszed el ilyen könnyen, hogy türelmetlen anya vagy?
A legtöbb anya, akivel dolgozom, ezzel a mondattal érkezik: „Egyszerűen türelmetlen anya vagyok.” Van, aki úgy mondja, hogy neki kevesebb türelem jutott, más szerint ő ilyen alkat.
Erre azt szoktam kérdezni, milyen az az anya, aki nem türelmetlen. Leírja, mit csinál egy nehéz délutánon, mit gondol, és mit mond, amikor kiborul a pohár. A végére szembesül vele, hogy lehetetlen küldetést írt le, mert mindig türelmesnek lenni nem lehet.
Mégis elhiszed, hogy van ilyen anya. Talán úgy nőttél fel, hogy a türelem jellemvonás: valakinek van, valakinek nincs. A barátnőd azt meséli, hogy ő sosem emeli fel a hangját, az interneten pedig csupa mosolygó anyát látsz.
Mit veszítesz, amíg a türelmedet javítgatod?
Amikor azt gondolod, hogy veled van a baj, magadon kezdesz dolgozni. Tudsz fejből tíz légzőgyakorlatot, olvastál a tízig számolásról, és kipróbáltad a hideg vizet is a csuklódon. Ezek jó eszközök. Csak egy egész napnyi szervezés után délutánra sokszor már nem gondolsz rájuk.
Segítséget is ritkábban kérsz, hiszen ha a türelmeddel van a baj, azt neked kell megoldanod.
Reggel megfogadod, hogy ma másképp lesz, este mégis ugyanott tartasz. Másnap bűntudattal indulsz, és az is elvisz egy csomó erőt.
Miért fáradsz el jobban attól, amire emlékezned kell?
💡 Attól fáradsz el, hogy neked kell észrevenned, ha holnap reggelre nem lesz otthon tej.
A mosogatás pár perc, és utána készen vagy vele. Amire emlékezned kell, arra napközben újra és újra visszagondolsz. Nálunk is én veszem észre, hogy le kell törölni az asztalt, vagy hogy megint ott maradtak a cipők az előszobában.
Te tartod számon, mikor van az oltás, mikor lesz szülői értekezlet, melyik gyerek nőtte ki a gumicsizmát, és kinek mikor van szülinapja az oviban. A gyereked papírjain a te telefonszámod áll, az oviból téged hívnak. Arra is te figyelsz, melyik gyereknek volt rossz napja, ki kivel veszett össze, és ki lett szokatlanul csendes. Egyik sem nagy dolog, csak délutánra már mind egyszerre van a fejedben, és nem marad türelmed. Akkor már az is nehéz, amikor a gyereked megkérdezi, mit vegyen fel.
Amerikában Allison Daminger szociológus 2019-ben 35 pár tagjaival készített interjút arról, hogy a családban ki gondol előre a teendőkre. Ezt nevezik mentális tehernek. Daminger négy részre bontotta: előre látni, mire lesz szükség, kitalálni, hogyan lehet megoldani, dönteni, aztán követni, hogy tényleg megtörténik-e. Az előrelátás és a követés nagyobbrészt a nőkre jutott, a döntéseket nagyjából fele-fele arányban hozták.
Miért pont délután jön a dühkitörés?
Elkezded bepakolni a mosógépet, félbehagyod, hogy megkeresd az ovis zsákot, aztán a fogorvosra gondolsz, és mire visszaérsz a mosógéphez, már megint mással foglalkozol. Délelőtt alig van valami, amit rendesen be is tudsz fejezni. Délután négyre a gyerek is elfárad, te pedig reggel óta megállás nélkül szervezel.
Nem mindig a mentális teher miatt borulsz ki délután. Előfordul, hogy kevés dolgot tartasz fejben, és mégis reggeltől feszült vagy. Akkor az alvásodat, a támogatásodat és az alapszükségleteidet nézném meg először. Erről a kimerültség jeleiről szóló cikkemben írtam bővebben.
Edit két gyereket nevel. Az első alkalmon azt mondta, valószínűleg ideges alkat, mert délutánonként bármin kiborul. Két hétig vezette a dühnaplót, és amikor átnéztük, láttuk, hogy a kiabálós délutánok szinte mind olyan napokra estek, amikor reggel elintézett egy telefonos ügyet: egy orvosi időpontot, a biztosítót, az ovi nyári zárását. Egyik ügy sem tartott tíz percnél tovább, de mindegyiket hetekkel előre észben kellett tartania. A harmadik alkalmon ezt mondta: „Azt hittem, hogy velem van a baj. Aztán megszámoltam, hány dolgot tartok fejben egy szerdán, és abbahagytam a számolást tizennyolcnál.”
Mit tehetsz le?
A lista a fejedből
Próbáld ki egy hétig: esténként, rendszerezés nélkül írd le, mi mindenre kellett aznap emlékezned. Néhány nap után talán te is meglepődsz, mennyi.
Az átadott terület
Amikor a párod azt mondja, „szólj, ha kell valami”, a teher nálad marad, mert továbbra is neked kell tudnod, mikor mire van szükség. A nagyszülőkkel és a nagyobb gyerekekkel ugyanez a helyzet.
Akkor teszed le a terhet, amikor a figyelést is átadod a feladattal együtt. A párodnak így mondhatod: „A fogorvos a tiéd. Az időpontot te kéred, a gyereket te viszed, és te tudod, mikor van a következő.” Aki keveset van otthon, az is átvehet valamit, amit telefonon el lehet intézni. Nálunk a kutya etetése lett így a férjemé. Én folyton elfelejtettem kaját rendelni, most már ő intézi.
Edit az ovis szülinapokat adta át a párjának. Két hét múlva azt mondta, hogy onnantól nem gondolt rá, kinek mikor kell ajándék.
Az átadott terület viszont gyakran nem marad a másiknál. Aki átveszi, rábólint, két hétig viszi is, aztán valahogy megint te intézed, és észre sem veszed, mikor vetted vissza. Akkor marad nála, ha a fogorvosi időpont az ő naptárában van, és a következőt is ő kéri, anélkül hogy szólnál neki. Ha mégis újra te intézed, egyszer mondd ki, hogy ez az övé, és utána legfeljebb pár napig segíts be.
Sokszor hallom azt is, hogy „a párom úgysem csinálja jól”, és sok anya arra is panaszkodik, hogy a párja észre sem veszi, ha valamit meg kell csinálni. Lehet, hogy tényleg máshogy csinálja: máskor kéri az időpontot, máshogy pakolja a táskát, vagy elfelejt valamit, amire te gondoltál volna. Ha utána ellenőrzöd és kijavítod, továbbra is te figyelsz rá, és a teher is nálad marad.
Amit kihagyhatsz
Néhány dolgot csak megszokásból csinálsz: valamikor így döntöttél, és azóta senki nem kérdezett rá. Végigmehetsz a heti listádon azzal a kérdéssel, mi történik, ha ezt most kihagyod. Több tételnél az a válasz, hogy semmi. A jelet tényleg fel kell varrni a váltóruhára, a kézzel készített ovis névtáblát viszont senki nem kéri számon rajtad. Én az ágyazást húztam ki, mert úgyis mindenki összeugrálja az ágyat, és az ablakmosást is levettem a listámról.
Marad olyan is, amit nincs kinek átadnod, mert egyedül neveled a gyerekeidet, vagy a párod és a nagyszülők sem érnek rá. Ezeket beírhatod a naptáradba ismétlődő emlékeztetőnek.
Mi történik, amikor minden rajtad van?
Lucia Ciciolla és Suniya Luthar 2019-ben 393 párkapcsolatban élő amerikai anyát kérdezett meg, többségük felső-középosztálybeli volt. Akik aránytalanul nagy felelősséget éreztek a háztartás irányításáért, főleg a gyerekek lelki jóllétéért, azoknál rosszabb volt a saját jóllétük, és kevésbé voltak elégedettek a párkapcsolatukkal. Összefüggést mértek, ok-okozatot nem.
Amikor minden rád marad, a fáradtság mellett neheztelni is kezdhetsz, és nem mindig látod, kire. Szandra a tanfolyamról ezt írta nekem: „Könnyebben kérek segítséget a nagyszülőktől, és rájöttem, hogy nem a lányomra haragszom, hanem arra, hogy mindent egyedül kell megoldanom.”
Ha nálad is délután szakad el a cérna
Délutánra sokszor egy apróság is elég, hogy kiborulj, este pedig megint magadat hibáztatod. Közben senki nem látja, mennyi mindent vittél a fejedben egész nap.
Ha a teendőid egy részét átadod vagy kihúzod, délutánra több erőd maradhat. A listádon maradt teendők mellett viszont így is feszült lehetsz. A Mielőtt elszakad a cérna tanfolyamon a CÉRNA modellel a düh megelőzésén dolgozol, hogy a délutáni feszültséget hamarabb észrevedd, és ne este, a kiabálás után jöjj rá.
A kutyakaját azóta is a férjem rendeli.
Gyakori kérdések a mentális teherről
Az, hogy a családban te gondolsz előre mindenre: emlékszel az időpontokra, döntesz az apróságokról, és figyelsz arra, kinek hogy telik a napja. Angolul mental loadnak hívják. Kívülről senki nem látja, és sokszor te magad sem veszed észre, csak este érzed, hogy elfáradtál.
Egy hét alatt már láthatod, melyikről van szó. Esténként írd fel, mire kellett aznap emlékezned, és jelöld mellé, melyik nap kiabáltál. Lehet, hogy összefüggést látsz köztük.
Amivel kész vagy, azzal nincs több dolgod. Ami még előtted van, arra a nap folyamán újra és újra gondolsz. Ettől lehetsz fáradt olyan napon is, amikor látszólag semmit nem csináltál.
Egy konkrét területtel kezdd, ne az egésszel. A „soha nem segítesz” mondattal vitát indítasz, a „szeretném, ha a fogorvos teljesen a tiéd lenne” viszont olyan kérés, amit meg tudtok beszélni.
Akkor nincs kinek átadnod, ezért inkább tételesen megnézed, mi maradhat ki a hetedből. Ami marad, azt beírhatod a telefonod naptárába ismétlődő emlékeztetőnek, és onnantól nem a fejedben van.
