Háromnegyed nyolckor ott állsz az előszobában kabátban. A kisebbik még a zokniját keresi, a nagyobbik visszament a szobába valamiért, te pedig harmadszor mondod, hogy indulni kell. Aztán felemeled a hangod.
Este, amikor végre csend lesz, eszedbe jut a reggel, és arra gondolsz, milyen anya vagy.
A konzultációkon azt látom, hogy a szeptemberi évkezdés első hetei sok családban nehezebbek, mint az egész nyár.
Miért nehezebb a szeptemberi évkezdés, mint a nyár?
Szeptemberben sok minden egyszerre indul újra. Kezdődik az ovi vagy az iskola, a munkahelyeken véget ér a nyári lassabb időszak, és a délutáni programok is újraindulnak. Közben mindenki azt figyeli, hogyan viseli a gyerek: elég-e neki a kabát, megszokja-e az új csoportot, összebarátkozik-e valakivel. Arról kevesebb szó esik, hogy neked is át kell állnod. Sokszor még te sem figyelsz erre.
Lehet, hogy a gyes vagy a gyed után te is most mész vissza dolgozni, mert a gyereked elkezdte az ovit, vagy új munkarendben kezded az őszt. Reggelente így ketten álltok át egyszerre, és estére sokszor már nincs türelmed a családhoz.
A gyerekednek is korábban kell kelnie, félálomban indul el. Egész nap figyel, alkalmazkodik, tartja magát az új szabályokhoz, aztán fáradtan ér haza.
💡 A gyereked sokszor otthon, nálad engedi ki, amit napközben visszatartott, mert melletted érzi magát biztonságban.
A korábbi kelés, az új napirend és a sok új teendő miatt napról napra fáradtabb ő is, te is.
Mikor fáradsz el a legjobban?
Ha keveset alszol, kihagyod az ebédet, és mindent egyedül viszel, a kiabálás sokszor annak a jele, hogy nagyon elfáradtál. Erről a kimerültség jeleiről szóló cikkemben írtam bővebben.
Egy kliensemnél mindig ugyanaz a napszak volt a legnehezebb. A közös munkánk első hete után ezt mondta: „Rájöttem, hogy minden este fél 5 körül elkezd minden zajosnak tűnni. Nem a gyerekek csináltak mást. Én voltam másképpen.” Észrevette, hogy fél öt körül fárad el teljesen, és pont ekkorra jut neki a legtöbb házimunka. Onnantól ki tudta mondani, hogy „nekem most nehéz”, és nem a gyerekekre vetítette a feszültségét.
Nézz vissza az elmúlt két hétre. Írd fel egy papírra, mikor kiabáltál: melyik nap, hány órakor, és mi történt éppen. Három-négy alkalom után már láthatod, mikor kezdesz elfáradni. Nálad lehet, hogy egészen más napszak a nehéz, vagy egy egész nap nehezebb a többinél, például az, amikor estig egyedül vagy a gyerekekkel. És mi kellene neked olyankor? Alvás, étel, vagy valaki, aki fél órára átveszi a gyerekeket?
Volt egy kliensem, Vera, aki az ovis kislányával és a kisbabájával volt otthon. Nála a délután volt a legnehezebb, általában a vacsorafőzés közben kezdett kiabálni. Kiderült, hogy az ebédet rendszerint kihagyta, mert mire a kisbabát letette, már nem volt étvágya. Két hét alatt egyetlen dolgon változtatott: minden délben evett egy tisztességes ebédet, akkor is, ha állva. A vacsorafőzést ettől sokkal jobban bírta. Hogy sok anya miért pont délután fárad el ennyire, arról a délutáni dühkitörésekről szóló cikkemben írtam.
Mit mondj, ha már az ajtóban kiabáltál?
Reggel, indulás előtt nincs idő rendesen helyrehozni, ami történt. Ilyenkor könnyen előfordul, hogy még feszülten kérsz bocsánatot, és közben a saját rossz érzéseden akarsz túllenni.
Kata egy reggel rákiabált a négyéves kisfiára, mert az nem akarta felvenni a kabátját. Katát azonnal elöntötte a bűntudat, letérdelt elé, és azt mondta: „Bocsánat, kicsim, anya nem akart így beszélni, gyere, öleljük meg egymást.” A kisfiú elhúzódott, és sírni kezdett. A gyerek még feszült volt, és Kata sem nyugodott meg.
Ha az ajtóban kiabáltál, előbb állj meg egy percre, és nyugodj meg. Utána, még indulás előtt kérj tőle bocsánatot, röviden: „Bocsánat, hogy kiabáltam veled.” Délután, amikor már ráértek, el is mondhatod neki, mi történt reggel. A kiabálás utáni helyrehozásról ebben a cikkemben írtam bővebben.
Mennyi erőt ölsz este a bűntudatba?
Este aztán azt mondod magadban, hogy megint elrontottad, és órákig forgatod a fejedben. Az egyik kliensem így mondta el, mi történik ilyenkor: „Rájöttem, hogy több energiát ölök abba este az ágyban, hogy utáljam magam a délutáni jelenetért, mint amennyi energiám a mai napra összesen maradt. Mire felébrednek a gyerekek, már fáradtabb vagyok a bűntudattól, mint az alváshiánytól.”
Ilyenkor segíthet, ha azt is felidézed, ami aznap jól ment.
Martin Seligman és három munkatársa 2005-ben azt vizsgálta, mi történik, ha valaki egy héten át minden este leír három dolgot, ami aznap jól alakult, és mellé azt is, miért. A résztvevők a következő hónapokban boldogabbnak érezték magukat, és kevesebb depressziós tünetről számoltak be, mint egy összehasonlító csoport, amelynek tagjai a korai emlékeikről írtak.
Tapasztalatom szerint este ennél kevesebb is elég. Lefekvés előtt kimondhatsz egyetlen konkrét dolgot, ami aznap jól ment, a gyerekednek is („Ma magadtól vetted fel a cipődet.”) és magadnak is („Ma nyugodtan indultunk el.”). Egy kiabálós nap után egy dolgot könnyebben megtalálsz, mint hármat.
Amikor már este tartasz a reggeltől
Van, hogy már este a másnapi indulástól tartasz. Eszedbe jut a zokni, a kabát, a harmadszor elmondott „indulni kell”, és már most fáradtnak érzed magad.
Hogy te mikor kezdesz elfáradni, és mi történik a kiabálás előtt, azt a Mielőtt elszakad a cérna tanfolyamon két hétig dühnaplóban követed. Így talán reggel is hamarabb észreveszed, hogy fogy a türelmed.
Ha a dühnaplóból látod, mikor fáradsz el, egy kiabálás után talán kevésbé hibáztatod magad.
Gyakori kérdések a szeptemberi évkezdésről
Először azt nézd meg, miből tudsz visszavenni. Hagyj kevesebb programot a délutánokra, és próbálj te is többet aludni. Ezzel sokszor többet érsz el, mint ha a feszült pillanatban próbálnál türelmesebb lenni.
Két hétből nem mindig tudsz mintát kiolvasni. Lehet, hogy nálad nincs egy kiugróan nehéz nap vagy napszak, egyszerűen az egész hét túl sok. Akkor inkább azt gondold végig, hol lehetne kevesebb program, és ki tudna rendszeresen átvenni tőled valamit.
A hozzám forduló családoknál ez sokszor két-három hét. Tovább is tarthat, főleg ha közben valaki beteg lesz, vagy nagyobb változás történt. Ha a harmadik hét után is nehezek a reggelek, de a gyereked egyébként jól van, nézd vissza, mikor fáradsz el.
Részben más. Az ovikezdésnél a gyerekek többnyire az elválást és az új helyet szokják, az első osztályban emellett hosszabb ideig kell figyelniük, és teljesítményt is várnak tőlük. Ezért sok családban az iskolakezdés első hetei fárasztóbbak lehetnek, és az átállás is tovább tarthat.
Az évkezdést általában néhány hét után könnyebben viselitek. Ha a gyereked hetek múlva is minden reggel szorong, rosszul alszik, vagy gyakran fáj a hasa vagy a feje, az még nem jelent feltétlenül bajt, de érdemes lehet szakemberrel is beszélni. Ugyanígy akkor is, ha te magad vagy hetek óta kimerült, és sehogy sem tudsz feltöltődni. Testi panaszokkal először a gyerekorvost keresd meg.
