Az oviban egy másik anyuka megkérdezi, hogy megy nálatok az esti altatás. Elkezded mondani, aztán félúton elhalkulsz, mert az jár a fejedben, vajon tényleg jól csináljátok-e. A végén már úgy fejezed be, hogy „nálunk ez amúgy elég kaotikus”.
Pedig tudnál válaszolni. Ismered a gyereked, és kikísérleteztetek egy menetrendet, ami talán nem tökéletes, de nálatok többnyire működik. Csak abban a pillanatban nem érzed elég jónak azt, amit csináltok.
A gyerekedről rengeteget tudsz, magadról szinte semmi biztosat. Ha megkérdeznék, miben vagy jó anyaként, valószínűleg elgondolkodnál, aztán vállat vonnál.
Összegyűjtöttem azt a három kérdést, amit a kisgyerekes anyákkal végzett konzultációkon is használunk. A blog végére tudni fogod, miben vagy erős, hol akadsz el, és melyik erősségedet tudod bevetni ott, ahol most sikertelennek vagy elégtelennek érzed magad.
Miért nem tudsz mit kezdeni a „csak higgy magadban” tanáccsal?
Ezt hallottad már a párodtól, a barátnődtől, és minden második cikken is ezt olvasod. Csak higgy magadban, bízz az ösztöneidben, ne hasonlítgasd magad másokhoz. Kedvesen mondják, nem is akarnak vele rosszat.
Csak épp nem megy parancsszóra.
Az anyai önbizalom tapasztalatból épül, nem elhatározás kérdése. Ezért a lelkesítő idézetek legfeljebb rövid ideig hatnak: elolvasod, jólesik, aztán jön egy nehéz délután, és az elhatározás, hogy most végre magabiztosan állsz a helyzethez, önmagában kevés. Ha viszont meg tudod nevezni, miben vagy erős, könnyebben fogod a rossz pillanatok gyűjteménye helyett az összképet is látni. Azt az összképet, ahol egy kompetens, felelősségteljes és elég jó anya vagy. Enélkül ugyanis minden rossz nap újabb bizonyíték arra, hogy nem csinálod elég jól.
Nincs ebben semmi varázslat. Mikor gondoltad át utoljára, miben vagy jó anyaként? Az erősségeid attól még megvannak, hogy évek óta eszedbe se jutottak. Keressük most meg őket.
Így kopik el az anyai önbizalom
Mielőtt nekiállunk a keresésnek, érdemes megérteni, hova tűntek. Az erősségeid ugyanis nem vesztek el, csak fokozatosan kikerültek a látóteredből, és ennek három jól azonosítható oka van.
Először is eltűnnek a külső visszajelzések. A munkahelyeden pontosan láttad az eredményeidet, volt egy főnököd, voltak kollégáid, és jó esetben évente egy értékelés is. Otthon viszont senki nem tapsol meg egy jól kezelt hiszti után: a gyereked ezt természetesnek veszi, a párod meg valószínűleg nem is látja.
Ezzel párhuzamosan az állandó összehasonlítás is megnehezíti a dolgodat. Az oviban, a játszótéren és a telefonodon végig más anyákat látsz, mindig azt, amiben ők jobbak nálad. Azt, hogy az egyik anyuka reggelente sír a kocsiban, nem látod, csak a mosolygós fotóját.
És ott van a harmadik, a legalattomosabb önbizalomcsökkentő jelenség: a nehéz percekre élesebben emlékszel, mint a sikerekre. Este, amikor visszagondolsz a napra, előbb a hibák jutnak eszedbe, és ezekből állítasz össze egy hibalistát, miközben arra a három órára, amikor minden rendben ment, nem is gondolsz vissza.
Ez a három együtt egy elég erős negatív szűrőt épít, ami mindig ugyanabba az irányba torzít. A hibáid átmennek rajta, az erősségeid viszont észrevétlenek maradnak. Egy idő után nem is az a kérdés, hogy jól csinálod-e, amit csinálsz, hanem az, hogy egyáltalán észreveszed-e, amikor jól csinálsz valamit.
Te is jobban bánsz másokkal, mint magaddal?
Gyakran találkozom ezzel a mintával, hozok is róla egy rövid történetet. A könnyebbség kedvéért hívjuk a főszereplőt Ágnesnek.
Ágnes az első alkalmon azt mondta, hogy szerinte semmiben nem jó igazán. Amikor kérdezgetni kezdtem, kiderült, hogy a barátnői rendszeresen felhívják, ha valami bajuk van, mert Ágnes meg tudja nyugtatni őket. Türelmes velük, meghallgatja őket, és nem mondja nekik, hogy ne legyenek ennyire szigorúak önmagukkal.
Magával viszont egészen másképp beszélt. Míg másokat különösebb erőfeszítés nélkül meg tudott nyugtatni, addig ha ő veszítette el a türelmét, órákig ostorozta magát érte. Nem tartotta különösebben fontosnak, nem érezte erősségének az empátiáját, mert erőfeszítés nélkül ment neki. „Én csak szeretek beszélgetni”, ennyivel intézte el.
Ágnesnél tehát volt egy jól meghatározható és fontos erőssége, csak a magáról alkotott képe volt hiányos, és ezen lehet változtatni. Ehhez használom ezt a három kérdést: együtt reális képet adnak arról, miben vagy erős, hol nehéz neked, és mihez tudsz nyúlni egy rossz napon.
Három kérdés, amiből összeáll a reális önképed
Az erősségeid az énképed részei. Az énkép az az összegzés, amit magadról gondolsz: milyen ember vagy, milyen anya vagy, mire vagy képes. Ebből vezeted le nap mint nap, mennyit érsz, és ha ebbe az összegzésbe csak a hibák kerülnek bele, akkor minden reggel elölről kell bizonyítanod, hogy jó anya vagy.
Ez pedig közvetlenül a hangulatodon látszik. Ha bizonytalan vagy magadban, egyetlen elrontott reggel elviheti az egész napodat, mert a fejedben bizonyítékká válik. Ugyanaz a reggel viszont megmarad egy rossz reggelnek, ha közben tudod, mi minden igaz még rád. A kapcsolat oda-vissza működik: a nyomott hangulat is lejjebb húzza az önértékelésedet, így elég hamar bezárul a kör.
1. Milyen erősségeid vannak?
A legtöbb anya elsőre azt mondja, hogy semmilyen. Aztán jönnek a rávezető kérdések, és a végén összeáll néhány dolog, amire addig nem jutott elég figyelem.
Kérdezd meg magadtól:
- Mi az, amit ösztönösen jól kezelsz a gyerekeddel?
- Mit bíz rád a párod habozás nélkül?
- Milyen ügyben szokták kikérni a barátnőid a véleményedet?
- Mi az, ami annyira magától megy, hogy eszedbe sem jut érdemnek tartani?
Az utolsó kérdésen érdemes a legtovább elgondolkodni. Peterson és Seligman erősségkutatása abból indul ki, hogy mindenkinek van néhány visszatérő, jellemző erőssége, a konzultációkon viszont azt látom, hogy pont azt nem tartjuk értéknek, ami erőfeszítés nélkül megy.
Ha nehezen indul a gondolkodás, itt van néhány erősség, ami anyáknál a leggyakrabban előkerül.
- Türelem: kivárja, amíg a gyerek befejezi a mondatot.
- Humor: egy jó poénnal old fel egy feszült reggelt.
- Következetesség: nála a szabályok tényleg szabályok.
- Szervezőkészség: nála a család gépezete zökkenő nélkül megy.
- Kíváncsiság: tényleg érdekli, mit gondol a gyereke.
- Megbízhatóság: ha megígér valamit, azt megtartja.
- Bátorság: ki meri mondani a nehéz dolgokat.
- Hála: észreveszi a jót egy pocsék napban is.
Amit könnyen csinálsz, azt könnyen érdemtelennek is tartod. Pedig épp az tart meg egy nehéz napon.
Írj le három-öt erősséget a fenti listából, vagy akár a saját megfogalmazásoddal. Ha csak egy vagy kettő jut eszedbe, kérdezd meg a párodat vagy egy barátnődet, és kérd meg, hogy idézzen fel egy konkrét helyzetet, mert egy ilyen válaszra később is emlékezni fogsz.
Ha egyetlen dolog sem jut eszedbe, az többnyire a mostani kimerültségedről szól. Ilyenkor tedd félre a listát, és térj vissza rá, amikor kipihentebb vagy.
2. Hol akadsz el?
A reális önképhez erről is beszélnünk kell, méghozzá egy nagyon gyakorlati okból. Amíg csak annyit tudsz magadról, hogy „türelmetlen vagyok”, addig a nehézség az egész személyiségedet befedi. Amint viszont egyetlen konkrét helyzetre szűkíted, a többi napszakod, a többi helyzeted és a többi kapcsolatod felszabadul a minősítés alól. A gyengeséged nem lesz kisebb ettől, de a helyére kerül: körülhatárolt terület lesz belőle a jellemvonásod helyett. És ez az a pont, ahol egyáltalán el lehet indulni, mert egy jellemvonáson nem tudsz dolgozni, egy visszatérő helyzeten viszont igen.
Keress tehát egyetlen olyan helyzetet, ami tényleg kihívást jelentett számodra, és írd le a papír másik oldalára. Legyél nagyon konkrét. A „délután már nehezen bírom a gyerek nyafogását” mondattal tudsz kezdeni valamit, a „türelmetlen vagyok” minősítés viszont most kevés lesz.
A konkrét helyzet ugyanis kérdéseket nyit meg előtted. Pontosan mikor szoktál türelmetlen lenni? Mi történik előtte? Mire lenne szükséged? És ezekre a kérdésekre már tudsz válaszolni, mert a saját életedről szólnak. Erről bővebben is írtam abban a cikkben, ahol az anyai önismeret szerepéről beszélek.
3. Melyik erősségedet tudod bevetni ott, ahol elakadsz?
Itt ér össze a két lista. Vedd elő az erősségeidet, és nézd meg, melyik használható abban a helyzetben, amit az előbb leírtál.
Ágnesnél ez volt a fordulópont. Az az empátia, amit a barátnőinél használt, pontosan az hiányzott neki akkor, amikor ő maga rontott el valamit. Amit másnak percek alatt megadott, azt magától megtagadta.
Megállapodtunk, hogy amikor türelmetlenné válik, egyetlen kérdést tesz fel magának: mit mondanék most a legjobb barátnőmnek? Az első hetekben ez még mesterkéltnek hatott. Aztán egyre gyakrabban jutott eszébe, és egyre kevesebbszer kellett órákig ostoroznia magát.
A legtöbb anyánál ez a hiányzó láncszem. Az empátia készsége megvan, naponta használod a gyerekeddel és a barátnőiddel, csak épp soha se irányítod magadra. Amikor pedig hibázol, pont az a hang hiányzik, amivel mást percek alatt megnyugtatnál.
Egy hétre elég egyetlen ilyen elhatározás. A túl nagy célokért való tettek ugyanis a harmadik nap környékén elmaradoznak, és a hét végén eggyel több bizonyítékod lesz arra, hogy nem vagy elég kitartó. A reális célokat viszont sokkal könnyebb teljesíteni, és a következő héten már arra tudsz építeni. Erről bővebben is írtam abban a cikkben, ahol a tartós szokások kialakítását veszem végig.
Mi változik, ha ismered a saját erősségeidet?
Nem az, hogy soha többé nem lesz rossz napod. Inkább az, hogy másképp éled meg őket.
Az oviban magabiztosan válaszolsz, és nem azon parázol, ki mit gondol rólad. Egy elrontott reggel után eszedbe jut az is, ami aznap jól ment. És amikor hibázol, tudod, hogy a hiba mellett ott van minden más is, amit jól csinálsz, ezért nem az egész anyaságodat kérdőjelezed meg egyetlen kiabálás miatt.
Ágnes fél év múlva azt mondta, hogy már nem retteg attól, mit gondolnak róla, ha hibázik. Nem lett belőle más ember, csak megtanulta, hogy a hibái mellett ott vannak az erősségei is, és azok ugyanannyira igazak rá.
Amit a fáradt heteken tudnod kell
Lesz olyan hét, amikor ezt az egészet elfelejted. Egy betegség, egy költözés, egy nehéz időszak az oviban, és máris ott vagy, hogy semmit nem csinálsz jól. Ez nem azt jelenti, hogy hiába dolgoztál: a fáradtság és a túlterheltség képes arra, hogy egy időre felülírja a korábbi önismereti munkádat.
Ilyenkor vedd elő a papírt. Nem azért, hogy jobban érezd magad tőle, hanem mert azon olyasmi áll, amit fáradtan nem tudsz felidézni. Amit egy pihent pillanatodban írtál magadról, az egy rossz napon is igaz marad.
És ne akarj tökéletes lenni. Nincs olyan anya, aki minden helyzetben magabiztos.
Gyakori kérdések az anyai önbizalomról
Mitől lesz több az anyai önbizalmam?
Attól, hogy reális képed van magadról: ismered az erősségeidet, és tudod azt is, mi nehéz neked. Az anyai önbizalmat tapasztalattal építed, nem pusztán elhatározással, ezért önmagukban a biztató mondatok nem tartanak ki a következő nehéz napig.
Miért nem jut eszembe egyetlen erősségem sem?
Mert a legtöbb erősséged erőfeszítés nélkül működik, és amit könnyen csinálsz, azt nem tartod érdemnek. Ezért érdemes megkérdezni a párodat vagy egy barátnődet: ők kívülről pont azt látják, amit te természetesnek veszel.
Baj, ha másokhoz hasonlítom magam?
Hasonlítani mindenki szokott. A gond ott kezdődik, hogy magadból az összes nehéz percet ismered, a másikból meg csak azt látod, amit megmutat. Ez a különbség táplálja azt a szűrőt, ami a saját erősségeidet elrejti előled.
Mennyi idő alatt lehet felépíteni az anyai önbizalmat?
Az erősséglistádat egyetlen este alatt összeírod, a hozzá tartozó belső változás viszont lassabban jön. A tapasztalatom szerint hetek, inkább hónapok kérdése, mire a hétköznapokban is érezhető a különbség, és közben teljesen normális, hogy hullámzik.
Mi van, ha nekem tényleg semmi nem megy?
Gondold végig, lehet-e, hogy azért csak a hiányosságaidat látod, mert érzelmileg túl vagy terhelve. Annak kicsi az esélye, hogy tényleg semmiben nem vagy jó, a negatív szűrő viszont könnyen elrejti előled, amiben az vagy. Ilyenkor kérdezz meg másokat: ők milyen erősségeidet tartják fontosnak? Ha hetek óta tart, és semmi nem esik jól, érdemes szakemberrel beszélned róla.
Így kezdd el építeni az anyai önbizalmadat
Az anyai önbizalom fejlesztése azon múlik, mennyit tudsz magadról. Ismerd az erősségeidet, tudd, mi nehéz neked, és vesd be az erősségeidet pont ott, ahol szükség van rájuk. Ennyi az egész, és épp ezért tudod akár már ma este elkezdeni: elég hozzá egy papír és tíz perc.
Ha szeretnél ezen a folyamaton lépésről lépésre végigmenni, letöltheted az ingyenes Így vess véget az anyai bizonytalanságnak! című munkafüzetet. Ugyanezen a három kérdésen vezetlek végig benne, rávezető kérdésekkel, és van benne hely, ahova leírhatod a válaszaidat.
Lesz olyan napod, amikor elbizonytalanodsz. Ettől még nem kell megkérdőjelezned magad: elég, ha tudod, hol keresd azt, amit már egyszer leírtál.
