Miért nem jut énidő anyaként, ha mindent egyedül csinálsz?

Olvasási idő: 7 perc

Sokáig azt gondoltam, hogy egy jó anyának mindig a családja az első, és magával csak akkor foglalkozhat, ha már mindennel végzett. Attól is féltem, hogy nem vagyok elég jó. Később másképp kezdtem látni, és ettől a mindennapjaim is egyszerűbbek lettek. Rájöttem, hogy amikor időt szánok magamra, a családomnak is jót teszek, mert több türelmem marad a gyerekeimre. Amikor változtattam, rájuk is gondoltam: jó példát szerettem volna mutatni nekik, és azt szerettem volna, hogy nyugodtabbak legyenek a hétköznapjaink.

Lehet, hogy már attól is bűntudatod van, ha leülsz egy kicsit, és közben azt sem tudod, hol maradsz te ebben az egészben. Azért van szükséged énidőre, hogy legyen néhány perced magadra figyelni, és végiggondolni, mi foglalkoztat. Ebben a csendben veheted észre, mit érzel és miért. Ha te meg tudod fogalmazni, mit érzel, a gyereked is megtanulhatja tőled, hogyan ismerje fel és fejezze ki a saját érzéseit. Ehhez a pár perchez nem kell egész napos pihenés.

Hogy jut-e rá időd, az attól is függ, mennyi mindenről kell gondoskodnod. A hozzám forduló anyáknál legtöbbször azt látom, hogy nehéz nekik feladatot átadni, határt húzni és segítséget kérni. Ha te is így vagy vele, túl sok van rajtad egyszerre, és mindent egyedül próbálsz vinni.

💡 Az énidőhöz anyaként sokszor az kell, hogy kiadj valamit a kezedből.

Mit adhatsz ki a kezedből, hogy jusson idő rád?

Sokszor találkozom olyan anyával, aki mindent maga csinál: a nem sürgős kérésekre is igent mond, és azt a házimunkát is elvégzi, ami megvárhatna. Ha ebben magadra ismersz, hiába rendezed át a napirendedet: amint felszabadul egy kis idő, megint elvállalsz valamit, amit más is megcsinálhatna.

Amíg csak fejben tartod a teendőidet, nehéz átlátni, mennyi mindent csinálsz egy nap alatt. Ha egyszer leírod, hogyan telik egy átlagos napod, a kisebb feladatokkal együtt, meglátod, mennyi mindent kell észben tartanod: mikor kell új cipő a gyereknek, mi fogyott el otthon, melyik nyomtatványt kell leadni, kit kell felhívni. Ezeken akkor is jár az eszed, amikor épp mással foglalkozol. Sokszor már attól megkönnyebbülsz, hogy kiderül: egyszerűen túl sok a teendőd, és ezért vagy ilyen nyúzott.

Nálam a közösségi média volt az, amire sokkal több idő ment el, mint amennyit rá akartam fordítani. Fáradtan a telefonomat nézegettem, mert az volt a legegyszerűbb, és így naponta legalább egy órám elment. Amikor ezt észrevettem, napi húszperces korlátot szabtam magamnak, és a biztonság kedvéért be is állítottam a telefonomon. A felszabadult időből naponta tíz percet magamra szántam.

Ha végignézed a listát, látod, mennyi mindent csinálsz egyedül. Sok teendőről kiderül, hogy egyszerűen senki más nem csinálta meg, vagy úgy vállaltad el, hogy nem is kérte tőled senki. Innen már te döntöd el, mit adsz át, és mit hagysz egy nyugodtabb napra.

Egy feladat akkor kerül le rólad, ha miután átadtad, már nem neked kell figyelned rá. Elég tudnod, hogy elkészül. Azt, hogy hogyan, már az dönti el, aki átvette. Ha viszont továbbra is te tartod fejben, mikor és milyen sorrendben csinálja meg a másik, akkor csak a munkát adtad át, fejben továbbra is te viszed. A tíz perced pedig megint erre megy el.

Egy kliensem mindent maga csinált, mert úgy érezte, a párja úgysem csinálja elég jól. Segítséget sem kért, mert szégyellte: azt gondolta, egy jó anyának egyedül kell bírnia. Amikor elkezdett átadni feladatokat, és kimondta, mire van szüksége, a párja is több feladatot vállalt, és már nem kellett mindent megmondania neki. A kliensemnek pedig rendszeresen jutott pár perc magára, és ritkábban fogyott el a türelme a gyerekekkel.

Mit hagyhatsz el, hogy maradjon idő rád?

Az elég jó anyaság a tökéletes helyett számomra azt jelenti, hogy a fontos dolgokra figyelek, és elfogadom, ha valami másra már nem jut időm.

Kevés olyan dolog van, amiből nem engedhetsz: a gyerek legyen biztonságban, kapjon rendes ételt, és érezze, hogy szeretik. Sok mást viszont csak megszokásból csinálsz meg mindennap, és ezekből egy-egy kimaradhat. Mondjuk ma nem törlöd le a polcot, egyszerűbbet főzöl, ott marad egy halom szennyes, és játék után nem cseréled le a gyerek maszatos ruháját. A rendetlenséget könnyebb otthagyni, ha eszedbe jut, hogy most inkább nyugodtan együtt lennél a gyerekeiddel.

Ha kimondod, hogy ma valami kimarad, magadnak húzol határt, ugyanúgy, mint amikor egy nem sürgős kérésre nemet mondasz. Közben lehet bűntudatod, és maga a döntés is ugyanúgy fárasztó lehet, mint a teendő.

Nekem az vált be, hogy egyszerre csak egy apró dolgot választottam ki, és a többit későbbre hagytam. Amikor azt az egyet megcsináltam, könnyebb volt belekezdeni a következőbe.

Nem önzés időt szánni magadra?

Sokunk fejében ott van, hogy egy jó anya soha nem fárad el, mindig türelmes, és nem kér segítséget. Ezeket a szabályokat a legtöbbünk nem maga találta ki. Lehet, hogy gyerekkorodból hozod őket, vagy valaki egyszer kimondta valamelyiket előtted, és megmaradt benned. Ha benned is ott vannak, egy egyszerű kérés is olyan, mintha beismernéd, hogy nem bírod, a magadra szánt idő pedig önzésnek tűnhet. Az is megnehezítheti a nemet mondást, ha gyerekkorodban sokszor kaptál nemet, vagy sosem voltak veled következetesek.

Ha felismered, hogy egy ilyen régi szabály szerint próbálsz élni, azt is látod, hogy ez az elvárás nem tőled jön. Innentől te döntöd el, megtartod-e. Anyaként is teljes ember vagy, saját szükségletekkel, és a türelmed meg az erőd is véges. Én úgy látom, hogy ha az anya jól van, az egész család jobban működik. A tökéletes anyaság elvárásairól részletesebben is írtam.

Miért ne várd meg, hogy észrevegyék, mennyire elfáradtál?

Ha mindent egyedül csinálsz, kívülről úgy tűnhet, hogy bírod. Közben talán arra vársz, hogy valaki magától észrevegye, mennyire elfáradtál, és mire végül szólsz, már alig van erőd. Egész nap emberek között vagy, mégis egyedül érzed magad. A gyerekeid mellett is hiányozhatnak azok a felnőttek, akik meghallgatnak, akikkel nevethetsz, és akik mellett nem kell anyának lenned. Lehet, hogy a barátnődet is csak akkor hívod fel, amikor már nagyon rosszul vagy. Anyaként ritkán hallod másoktól, hogy jól csinálod, pedig jólesne tudni, hogy számít, amit teszel.

A kérdőívemet kitöltő anyák közül többen azt írták, hogy szégyen vagy bűntudat miatt nem kértek segítséget, mert úgy érezték, mindent maguknak kellene megoldaniuk. Kimerülten és magányosan a jó tanácsokkal sem mész sokra. Ezért kérj segítséget időben, mielőtt teljesen elfogyna az erőd.

Hogy mit és milyen szavakkal kérsz, azt te tudod. Ha viszont csak általánosságban kéred, hogy „segíts többet”, utána is neked kell kitalálnod, ki mit csináljon. A párod akkor tud igazán segíteni, ha elmondod neki, mivel küzdesz most, és mit kérsz tőle. Akkor nem kell újra és újra elmagyaráznod, mi a nehéz, és kevésbé érzed magad egyedül.

Mire való a napi tíz perc énidő?

A tíz perc arra való, hogy végiggondold, mi történt aznap, és mit éreztél közben. Nekem az írás vált be a legjobban: leülök, és röviden leírom a napomat. Írás közben senki nem figyel és nem bírál, ezért teljesen őszinte lehetek magammal. Kicsiben kezdtem: eleinte csak pár sort írtam, aztán ahogy belejöttem, egyre többet. Időnként azt is átgondolhatod ebben a tíz percben, mi fontos neked, mert amikor egész nap a teendőiddel vagy elfoglalva, erre gondolsz a legritkábban.

Egy kiabálás után különösen nagy szükséged van arra, hogy végiggondold a napot. Ha ilyenkor alkalmatlannak tartod magad, nehéz elhinni, hogy bármi változhat, és könnyen feladod, mielőtt egyszer is leülnél megnézni, mi történt veled aznap. A tehetetlenségről és a bűntudatról is írtam már.

Ha visszagondolsz a napra, eszedbe juthat egy mondat, amit a feszült pillanatban mondtál magadnak. A „Mindent nekem kell csinálnom, semmiben nem segít senki” gondolat alatt gyakran magány vagy kimerültség van, a „Soha nincs egy percem magamra” alatt túlterheltség és vágy egy kis szabadságra. A „Rossz anya vagyok, mert megint elvesztettem a türelmem” gondolat alatt bűntudat vagy szégyen lehet. Ha meg tudod nevezni, mi van a düh alatt, azt is látod, mire lenne valójában szükséged.

Azt is megkérdezheted magadtól, mikor ettél utoljára nyugodtan, leülve, és mikor aludtál eleget. Egyszerű kérdések, de anyaként épp az evésről és az alvásról mondasz le a leghamarabb. Ha van egy megoldatlan gondod, ami miatt folyamatosan aggódsz, arra is elmegy az erőd.

Néhány hét után talán már látod, mikor veszíted el a türelmedet. Nem borulsz ki mindig egyformán: van, amikor nyugodt tudsz maradni, máskor szinte azonnal fogy el a türelmed. Lehet, hogy épp azokon a napokon kiabálsz, amikor senkinek nem szóltál, hogy segítsen. Azt is észreveheted, nálad mi hiányzik a leggyakrabban: van, akinél az alvás, van, akinél a kiszámítható napirend, van, akinél a saját idő. Ha előre tudod, mi jön, végig tudod gondolni, mit csinálsz majd másképp, és kitől kérsz segítséget.

Mi van, ha egy héten a tíz perc sem fér bele?

Kisgyerekek mellett sok minden kiszámíthatatlan: egy hirtelen betegség, a fogzás vagy a dackorszak miatt bármelyik hetetek felborulhat. Egy kimaradt hét után is ott folytathatod a napi tíz percet, ahol abbahagytad.

Mit kezdesz a kiabálós pillanatokkal a napi tíz percben?

A napi tíz percben előbb-utóbb azok a pillanatok is előkerülnek, amikor elkiabáltad magad. Egy-egy ilyen napot még végig tudsz gondolni a tíz percben. Ha viszont újra és újra ugyanaz történik, azt kell megtalálni, mi a közös ezekben a napokban, és ezt egyetlen napból nehéz meglátni. Erre való a dühnapló a Mielőtt elszakad a cérna tanfolyamon: két hétig ugyanígy végiggondolod a napjaidat, de csak a dühös pillanataidra figyelsz.

Azóta is napi húsz percre korlátozom a közösségi oldalakat a telefonomon.

Gyakori kérdések az énidőről