Háromnegyed nyolckor ott állsz az előszobában kabátban. A kisebbik még a zokniját keresi, a nagyobbik visszament a szobába valamiért, te pedig harmadszor mondod, hogy indulni kell. Aztán felemeled a hangod.
Este, amikor végre csend lesz, eszedbe jut a reggel, és arra gondolsz, milyen anya vagy.
Az egyik kliensem évekig falta az önsegítő könyveket, mindfulnessre járt és hálanaplót vezetett, és ugyanolyan feszült maradt. Amikor végre azon kezdtünk dolgozni, mi hiányzik a napjaiból, ezt mondta: „Végre nem azzal kezdem a napot, hogy máris lemaradtam valamiről.” Szeptemberben könnyű már reggel úgy érezned, hogy le vagy maradva valamivel.
Miért nehezebb a szeptember, mint az egész nyár?
A gyereked korábban kel, és álmosan indul a nap. Egész nap figyel, alkalmazkodik, tartja magát az új napirendhez, aztán fáradtan érkezik haza. Közben a te napirended is felborul. A délelőtt, amikor nyáron még ráértél a saját dolgaiddal foglalkozni, hirtelen tele lesz teendőkkel, és mindenki tőled várja, hogy tudd, mi a következő lépés.
Az első két hétben a gyereked átállásáról mindenki beszél. A tiédről nem beszél senki. Szeptemberben egyszerre több dologra kell figyelned, és délutánra ez a türelmeden is meglátszik.
A türelmed nem jellemkérdés
Volt egy kliensem, nevezzük Verának, aki az ovis kislányával és a kisbabájával van otthon. Nála a délután volt a legnehezebb, és általában a vacsorafőzés közben kezdett kiabálni. Aztán kiderült, hogy az ebédet rendszerint kihagyta, mert mire a kisbabát letette, már nem volt étvágya. Két hét alatt egyetlen dolgon változtatott: minden délben evett valamit, akkor is, ha csak egy banánt állva. A délutáni káosz ugyanakkora maradt, ő viszont bírta. Egy ülésen ezt mondta: „Nem értem, hogyan oldhatja meg egy banán a problémát.”
A türelmed attól függ, mennyi erőd van aznap. Ha keveset aludtál, kimaradt az ebéd, és reggel óta te próbálod észben tartani, mikor mit kell vinni, akkor délután négyre nem sok marad benned. Ugyanazt a helyzetet augusztusban még könnyebben bírtad. Szeptemberben délutánra már egyszerűen elfogy hozzá az erőd.
Este a bűntudat a holnapi türelmedből vesz el
Aztán jön az is, ami a kiabálás után történik. Este azt mondod magadban, hogy megint elrontottad, és utána órákig ezt forgatod a fejedben. A konzultációkon azt látom, hogy másnapra emiatt kevesebb erőd marad. Ha ez így megy két héten át, már azt hiszed, veled van a baj.
Lefekvés előtt mondj ki egyetlen konkrét dolgot, ami aznap jól ment. A gyerekednek: „Ma magadtól vetted fel a cipődet.” Aztán magadnak is: „Ma nyugodtan indultunk el.”
Ez a gyakorlat a pozitív pszichológiából jön: Martin Seligman kísérletében a résztvevők egy héten át minden este leírtak három jó dolgot, mindegyik mellé az okát is. Te viszont csak egyet mondasz ki hangosan, mert a gyerekek lefektetése után ennyi fér bele.
Keresd meg, mikor történik nálad
Egy másik kliensemnél mindig ugyanaz a napszak volt a legnehezebb. A közös munkánk első hete után ezt mondta: „Rájöttem, hogy minden este fél 5 körül elkezd minden zajosnak tűnni. Nem a gyerekek csináltak mást. Én voltam másképpen.” Nála fél öt körül torlódik össze a házimunka, és addigra fogy el az ereje. Amióta tudja, mikor kezd elfáradni, hamarabb észreveszi a saját jelzéseit.
Néha egy keksz old meg egy délutánt
Volt egy harmadik anyuka, akinél szinte mindig a hazaérés utáni fél óra volt a legnehezebb. A gyerekek éhesen szálltak ki a kocsiból, a konyhában mozdulni sem lehetett a mosatlantól, ő maga pedig már kimerült az egész napos rohanástól. A gyerekek nyávogásától minden alkalommal annyira ideges lett, hogy a nap végére mindenki összeveszett mindenkivel.
Két héten át jegyzetelte a kiborulásait. Amikor visszaolvasta őket, észrevette, hogy mindig ugyanakkor kezdődik a nehezebb rész. Azóta bekészít a kocsiba egy gyümölcspürét és egy kis csomag kekszet. Hazafelé kevésbé nyűgösek a gyerekek, ő pedig könnyebben nekilát a vacsora körüli teendőknek.
Veránál a banán segített, nála pedig az, hogy volt mit elővenni hazaérkezéskor. Mindkettőnél számított, hogy ne éhesen érkezzenek haza.
Csináld meg a kéthetes visszanézést
Nézz vissza az elmúlt két hétre, és keresd meg, mikor emelted fel a hangod. Írd le, melyik napon, hány órakor és milyen helyzetben. Három-négy alkalom már elég lehet ahhoz, hogy lásd, mikor kezd nehezebbé válni a nap. Nálad lehet, hogy nem fél öt körül kezdődik a nehezebb rész. Az is lehet, hogy egy egész nap lóg ki, mondjuk az, amikor estig egyedül maradsz a gyerekekkel.
Ezután azt keresd meg, mire lenne szükséged ilyenkor. Alvás, étel, segítség, vagy csak annyi, hogy valaki átvegye fél órára. A CÉRNA modellben is innen indulunk: először megnézzük, mi fogy el nálad ilyenkor.
Nem lesz tökéletes az évkezdésetek
Lesz olyan reggel, amikor mégis felemeled a hangod, és lesz olyan délután, amikor mindenki fáradtan érkezik haza. A visszanézés után viszont már látod, mikor szokott igazán nehéz lenni, és azt is, mi hiányzik neked olyankor.
Ha ismerős az az előszobai reggel a cikk elejéről, és szeretnéd, ha egy nehéz héten is lenne mihez nyúlnod, erre írtam meg a Mielőtt elszakad a cérna tanfolyamot, amiben a CÉRNA modellt tanítom. Ott megérted, honnan jön a dühöd, és hamarabb észreveszed a saját jelzéseidet. Készítesz egy egyoldalas tervet is arra az esetre, amikor már érzed, hogy mindjárt kiabálni fogsz. Egy lecke a gyakorlattal együtt is legfeljebb tizenöt perc. Hét napig ki tudod próbálni, és ha ezalatt úgy döntesz, hogy kilépsz, elég egy e-mailt írnod, indoklás nélkül. Ilyenkor a vételár visszafizetése helyett egy 90 perces egyéni online pszichológiai tanácsadást kapsz.
Ha most még nem vágnál bele, csináld meg a kéthetes visszanézést. Egy este alatt megvan.
Gyakori kérdések a szeptemberi évkezdésről
Az első két hétben először azt nézd meg, miből tudsz egy kicsit visszavenni. Segíthet, ha a délutánokra kevesebb programot hagysz, és te magad is többet alszol. Ez sokszor többet ér, mint amikor már nagyon feszült vagy, és akkor próbálsz valamit tenni.
Két hétből sem mindig látszik minta. Lehet, hogy nálad nincs egyetlen nehezebb nap vagy napszak sem, és egyszerűen az egész hét túl sok. Ilyenkor először azt nézném meg, hogy eleget alszol-e, rendesen eszel-e, és van-e valaki, aki rendszeresen át tud venni tőled valamennyi feladatot.
Ha a gyereked nyolckor ébred, szeptemberben pedig hétkor kell kelnie, azt az egy órát ne egyik napról a másikra vedd el tőle. Napi tíz perccel hat nap alatt behozzátok a különbséget. Ugyanígy csináld a lefekvéssel is.
Ha nagyon tiltakozik, egyelőre csak öt perccel hozd előrébb, és maradjatok két napig ugyanannál az időpontnál. Így nagyjából három és fél hét alatt tudtok egy órát előrehozni, tehát ezzel kezdjetek korábban.
Az első osztályban vagy egy óvodaváltásnál sokkal több minden változik egyszerre. Ilyenkor új helyhez, új emberekhez és új szabályokhoz is hozzá kell szokniuk, ezért az átállás tovább tarthat. A tapasztalatom szerint egy iskolába visszatérő nagyobb gyereknél sokszor már az is sokat segít, ha fokozatosan korábbra hozod a kelést.
A hozzám járó családoknál ez két-három hét. A harmadik hét körül szokták mondani az anyák, hogy a reggelek már maguktól mennek, és nem kell mindent végigmondaniuk.
